Vallomások

Kis kezdők szárnyait vagdosom nap, mint nap. Azt hiszik mindent tudnak, nagy a mellényük, nagy a szájuk. De itt majd megtanulják a munka iránti alázatot!

Úgy döntöttem, hogy másként fogok bizonyos dolgokról gondolkodni, és kimászok a lelki válságomból!🔥

Fiatal nő létemre mindenem megvan. Ház, kocsi, meló, jó családból jövök. Mindenki szépnek és tökéletesnek tart, de senki sem tudja, hogy magányos vagyok, és hogy sokszor iszom itthon, egyedül! Így kizárom ami fáj, mert a becsípett állapot lelazít.

Utálok pókokról álmodni.

Miért fáj ennyire a hiánya még mindig? Azt hittem, már elmúlt, de a szívem még mindig vérzik miatta.

Vegán táplálkozással is egyre csak hízok. Mivel 2500 kcal-t fogyasztok naponta, ezzel nagyon jól tudok hízni tovább. Elhagytam már a 130 kg-ot ! Napi 9 óra fizikai munkát végzek, állómunka és jövés-menés.

Depressziós vagyok és pánikbeteg. Ebből már nem jövök ki soha. Legjobb lenne ha véget vetnék az életemnek, úgysincs senkim.

Nem szeretem a kapribogyót se az olívabogyót! De ezt hogyan mondjam meg a rongyrázós, előkelő, fennhéjazó főnökasszonynak?

Rendes lett a vérnyomásom, hurrá! Örülök!

Unom ezt a sok társkeresési problémákkal küzdő fórumot.

Utálok már itt lenni.

Hónapok óta nem találkoztunk,és egyre jobban vágyom rá. Hiányzik!!

Hiányzol...

Visszautasítottam egy olyan kérést, amit az illető simán el tudna intézni. Régebben rendeztem, de mostanra sokkal több a dolgom. Nincs fölös időm, ennyi. (Neki minden adott, s ráér - nem dolgozik, stb.)

Utálom az általánosító embereket!

Ma meglátogatott a Rezidens. Elmeséltem neki életem legszörnyűbb eseményét, ami tönkretette az életem. Mindig is kísérteni fog. Erre Ő megcsókolt. Most már tudom milyen a csókjának íze. Könnyített a lelkemen. Beleszerettem.

Próbálom tanulni a való életben, hogy nem kell mindenhez hozzászólni, véleményt nyilvánítani.

Jövő kedden gyomortükrözésem lesz, félek. :(

Ott tartok, hogy a francnak jöttem be, el kellett volna kummantani az egészet, vagy megjavul magától vagy ott egye meg a fene az egészet.

3 éve ismertem meg. Egy egyszerű, vidéki pasi. Nem az esetem és pár csóknál több sosem volt köztünk, annak is már 2 éve. 7 hónapja nem tudok róla semmit. A mai napig hiányzik és vágyom Rá, de tudom semmi értelme. Életem beteljesületlen szerelme Ő.

Az elhunyt bátyám nevét kapta a fiam. 4 hetes terhes voltam mikor meghalt. 2016.12.04. 💔😢😢

Soha az életben nem voltam szerencsétlen. Mindig minden összejött amit csak szerettem volna. Most az ellenkezője van. Semmi nem jön össze. Teljesen el vagyok keseredve.

Vettünk új mosógépet, LG-t! Olyan szép és olyan jó, nagyon boldog vagyok! 🦝😊

Úgy érzem irányítani akar engem... mindenbe beleköt, most nem beszélek vele. Mégis hezitálok, hogy megbocsátok neki, mert mindezek ellenére szeretem.

28 éves, fiatal nőként többször is kipróbáltam a társkeresőket. Nem vagyok csúnya, sem buta, sem antiszociális, mégis csak a komolytalan "nem tudja mit akar" "pasik" találtak meg. Beleuntam. Ezek nem férfiak, hanem dedós kisfiúk!😤

Felpofoztam az unokámat.

A feketepólós ma eggyel előbbi lifttel ment le a földszintre, mint én. Nagyon furcsán kezdődött ez a mai nap. Minden egyre furcsább. Még a vörös szörnyeteg is csak annyit köszönt oda, hogy "szia".

Többet vagyok a Hoxán, mint a Facebookon. Nem baj ha kritikát kapok a vallomásomra, nekem építőjellegű.🤔

Társkeresőn ismertem meg a pasit. 4x ő írt,majd 2napra eltűnt. Ma írtam neki,de kamus volt. Hangjegyzetben kiosztottam és töröltem. Csak mosolygós fejjel reagált. Szerintem nincs hozzászokva,hogy egy csaj lepattintja.32 évesen dedós. Megérdemelte!

Életemben először tegnap ettem zabkását. Ezt a Dr Oetker féle csokisat. Fincsi volt. Ízlett. Veszek majd még.