Gyermekkori molesztálás

Figyeljünk gyermekünkre!

Ez a cikk annak révén született, hogy kiírtam egy szavazást a gyerekkori molesztálásról és annyira mellbevágó lett az eredmény, hogy nem tudok mellette elmenni, szó nélkül. Ilyen arányok mellett úgy gondolom, minden szülőnek nagyon oda kell figyelnie gyermekére, és pontosan tisztázni kell a Cukros bácsi kiben, miben létét.

Sajnos kevés a gyerekeink figyelmét a cukros bácsira felhívni, el kell nekik magyarázni, hogy ha valaki simogatja, vagy azt kéri, hogy simogassa meg, ne féljen róla szólni, a többiről nem is beszélve!

A legtöbb gyerekmolesztálásra családon belül kerül sor, és sosem derül rá fény, vagy sosem kerül bíróság elé. A gyermekmolesztálás leggyakoribb esete apa, vagy mostohaapa és lánya között esik meg.Legtöbbször egy szokásos napi foglalkozás /például a fürdetés/ alakul át valami mássá, ami már erotikus tartalmú a felnőtt részéről. A gyerekben ilyenkor ellentétes érzések kavaroghatnak, egyrészt, mert talán nem annyira rossz neki, hogy simogatják, másrészt, mert nem tudja, hogy mire vélje a dolgot. Előfordul, hogy sokáig nincs is tisztában azzal, hogy valami nem stimmel, hogy nem az történik vele, ami a többiekkel is szokott, és ez csak később derül ki a számára. A családon belüli szexuális zaklatás óriási bizonytalanságot és bizalmatlanságot okoz a gyermekben, hiszen felfogja, hogy valami nincs rendjén, ugyanakkor a kellemetlen érzés egy olyan emberhez kötődik, akit szeret, és aki elvileg szereti. A zaklató legtöbbször megfenyegeti, hogy hallgasson, és olyan büntetéseket helyez kilátásba, amitől a gyerek rettegni kezd.Ha a gyerekünk nem meri megosztani senkivel a problémáját akár tragédiához, gyilkossághoz, öngyilkossághoz is vezethet. Általában olyan gyerekeket környékeznek meg, akik érzelmileg sérültek, csonka családban élnek, elhanyagoltak, esetleg szegények. Irántuk megértést tanúsítanak, problémáikkal azonosulnak. Odafigyeléssel, szeretettel hódítják meg őket, bizalmat keltenek. A gyerekeket olyan ügyesen hálozzák be, hogy azt hiszik segítséget kapnak, miközben kihasználják Őket.

És ami a legfontosabb, a gyerekek közelségét keresik, bizonyos foglalkozásokban jelenlétük felülreprezentált, például a tanárok,oktatók, edzők, lelkészek, papok között. Nők között a pedofilia nagyon ritka. Az önszántukból zaklató nők "ügyei" pedig gyakran nem is derülnek ki, mert a molesztált fiúk nem élik meg traumaként az esetet, pl.: tanárnő és diák kapcsolata.

Szeretném, ha elbeszélgetnénk a gyerekeinkkel! Nem csak azt kell bennük tudatosítani, hogy ne menjen el senkivel aki hívja vagy valami ajándékkal kecsegteti, mert ez a legritkább eset, hanem merjen nekünk beszélni gondjairól és tudatosítani benne, ha véletlenül valaki molesztálja, azt ne szégyellje elmondani nekünk, hisz nem az ő hibája, és nem Ő a rossz, hanem az, aki vele ezt teszi.

Mindig adjunk a szavára, figyeljünk rá és figyeljünk környezetére.