Segítsetek! Hogyan segíthetnék a kisfiamnak megszokni az ovit?! (tudásbázis kérdés)

Mi nem jártunk játszótérre. :D Ellenben imádja a gyerekeket az első perctől. Ezért is gondoltam, hogy nagyon fogja csípni az ovit, aztán persze nem úgy indult. :D

Mi a 2. nap kipróbáltuk, hogy mi történik, ha elmegyünk. Végig ordított. Utána egy pár napig vele voltam délelőtt, segítettem barátkozni, akkor jött a kissrác is, hintáztatta, foglalkozott vele. Pár nap után leléptem, előtte megbeszéltük, hogy elmegyek egy kis időre és bele is egyezett. Persze egyből kezdte a sírást, amint otthagyni készültem, de mivel ez nem szívből jövő volt, mint korábban, hanem hiszti, én bizony otthagytam. A legrosszabb, hogy az óvónők nem tudtak mit kezdeni vele, mert nem engedte megölelni magát, mindent 3 m-ről kellett megbeszélniük. :S Aztán az udvaron valahogy mindig nyugisabb volt, fokozatosan beszokott, én először 11-re, aztán 11.10-re... mentem érte. Amikor az óvónők is úgy látták, hogy szerintük ok lesz az ebédidő is, akkor maradt ebédre, majd talán úgy 2 héttel később már bent aludt. Az egész talán 5-6 hét alatt zajlott le.

Az is számított szerintem, hogy "ráirányítottuk" az egyik óvónőre, hogy ne rögtön két-három "pótanyja" legyen, csak egy. Először őt szerette meg, most már senkivel nincs problémája. Persze mi is mindig mondtuk, hogy milyen szuper az óvoda és mi is szeretnénk oda járni, előbb-utóbb pedig ő maga is ráébredt, hogy sokkal többet, változatosabb dolgokat tud ott tanulni, mint a béna anyjával, aki pelenkákat cserélget egész nap. :D Én kicsit le is állítottam itthon, pl. nem engedtem festeni, ha csak hárman voltunk itthon, mondván hogy nem tudok rájuk együtt így figyelni. Ezek után még szép, hogy klassz hely az ovi, ha ott lehet festeni. ;)) A lánykám mondjuk elég nyitott és szívesen is vesz részt a csoportfoglalkozásokon, ez azért sokat segített.

De én tudom, hogy ő ott jó helyen van, és tényleg az óvónők is maximálisat hozzák ki magukból!!Invitálják, az ölükbe fogják, tehát ezzel nincs is gond..........tudom, hogy jól bánnak vele, nem hagyják egyedül sírdogkálni valamelyik sarokban!!!

Ebben biztos vagyok, mert már nem egyszer visszalopóztam megnézni!!!

Szerintem meg ha nem megy akkor nem kell erőltetni. Nem arról van szó, hogy nyafizik egy kicsit, hanem komoly lelki törést okoz neki az ovi. Igen , társas lény, és mivel anya otthon van, a hugival, szerintem neki is otthon lenne a helye, ha ennyire rosszul viseli az elszakadást.

Ráér 5 évesen oviba menni, addig meg lelkileg is megérik rá.

Még annyi: nekem is van egy 8és fél hónaposom, mellette két óvodás gyermekem. Egyiket sem kellett beszoktatni, első nap ott aludtak ebéd után az oviban. Hétfőn kezdtünk el járni, csütörtökig semmi gond - akkor és pénteken egy kis sírdogálás reggel elváláskor, köv. héten pedig már nem is emlékezett rá, hogy sírt.

Mondjuk, én abszolúte nem aggódtam, teljes mértékben megbízom az óvónőkben.

Szia!

Ezt írod: "Előtte természetesen nem mutatom (illetve remélem nem vesz észre semmit az aggódásomból), hogy nekem is rossz ha nincs velem!!"

Hidd el nekem, nagyon is érzékeli az aggódásodat és a szorongásodat. Érzi és tudja, hogy igazából Te sem szeretnéd elengedni őt, ezért nem tud elszakadni ő sem tőled.

Ilyen esetekben - nemcsak Te, sokan mások is - abba a hibába esnek, hogy "jaj, mit csináljak a gyerekkel...?" - pedig azt kellene kérdezni inkább: mit csináljak magammal? Hogyan lehetne csökkenteni a saját aggódásom, szorongásom? Ezen kellene "dolgozni"...

Egy 3gyermekes Anya

Hali!!!Már ezt is kipróbáltam!!Mi együtt vesszük meg ovi után a kisautót, ha nem nagyon sírt!!!!Hát mondanom sem kell nem sokat kellett venni ezidáig!!!!De ezért én is kaptam!!!:(

És igen.......nagyon rossz nekem!!Alig tudok valamit itthon csinálni, mert ráadásul a kicsi ilyenkor alszik, úgyhogy az agyam állandóan az oviban jár!!!Előtte természetesen nem mutatom (illetve remélem nem vesz észre semmit az aggódásomból), hogy nekem is rossz ha nincs velem!!

Szia!

Ha ennyire nem érzi jól magát miért erőlteted?! Semmi jóra nem vezet ez így, sőt, csak rosszabb lesz. Valahol írtad,hogy van egy kishúga. Biztos,hogy az is megviselte a kisfiad,hogy ő most el lett küldve az oviba, te meg a hugival vagy.

Nálunk vegyes csoportok vannak, egy idősebb kisfiú sokat segített, játszott vele, hintáztatta, stb. Emellett jutalmaztuk is, megígértük neki, ha nem sír az oviban, bontunk egy kölyökpezsgőt. Bejött. :D Az elején matricákat kapott, vittem egy kis dobozos üdítőt magammal, ezek nagyon tetszettek neki. Azóta már elhagytuk a jutalmakat, olykor-olykor kap, de már nem rendszeres.

Folyamatában úgy nézett ki, hogy az első időszak után először csak 1-2 órára hagytam ott. Tízórai végére vittem és ebéd előtt elhoztam. Az a gond, hogy nekik még nincs időérzékük, így mindig elmondtam neki, hogy hol áll majd az óra mutatója (van egy a csoportszobában a falon), amikor érte megyek, és hozzátettem, hogy mielőtt a többiek ebédelni mennek. Az első napok hisztizéssel teltek, aztán a kölyökpezsi hatott. :P Aztán már ebéd után mentem érte, amikor pedig megszokta, utána már bent is aludt.

Valami baj van szerintem ! ?

En kivennek szabadsagot es 1-2-hetig ott lennek vele az ovodaban !, ha ez sem segit ovodacsere !

Szia,

én minden reggel úgy tettem, mintha valami nagyon szuper dolog lenne az ovi, irigykedtem, hogy én nem mehetek,stb - nem mintha lett volna foganatja, de a kitartás meghozta a gyümölcsét, elkezdett gyanakodni, hogy akkor ez talán tényleg jó dolog. Plusz nem szabad azt mondani, hogy "én se akarok dolgozni, de muszáj", hanem úgy tenni, mintha őrült lelkesítő lenne a munka. De ami igazán segíthet, ha meghívod magadhoz valamelyik ovis társat, akivel összebarátkozik, és esetleg megbeszélni az anyukával, hogy egy-két reggel együtt vigyétek őket...