Miért sírok ha csak rá gondolok (Csire Zsuzsi a bakancslistás lány)? (beszélgetős fórum)

Nálam ma ismét eltört a mécses, ahogy temetése napján újra felelevenedtek az elmúlt hetek emlékei. Nem mintha egyébként nem gondolnék rá naponta 100x.

Láttam mennyien voltak a temetésen, nagyon sokan szerették Őt, ami nem csoda. Rám is különleges hatással van a lénye még így ismeretlenül is. Mintha mindenkinek adott volna egy keveset a gyönyörű kis lelkéből. Amit nekem adott, azért örökké hálás leszek.

Angyalok vigyázzanak rád, most végre szabad és boldog lehetsz. Örökké emlékezünk rád soha nem múló szeretettel Drága kis Angyal!

Nekem ma volt az első nyugodtabb napom 2 hét után, amikor már nem fojtogatott a sírás annyira. De nem volt nap hogy ne gondoltam volna rá százszor. Még soha, senki nem volt ilyen hatással rám, főleg olyasvalaki akit személyesen nem ismertem. Hihetetlenül erős kisugárzása volt és borzasztóan fájt hogy nincs többé közöttünk.

Már nem tudok rá idegenként tekinteni, leginkább úgy érzem mintha egy nagyon közeli barátot veszítettem volna el. El sem tudom képzelni min mehet keresztül most a családja, még úgy is hogy tudták, ez bármikor megtörténhet. Belegondolni is szörnyű abba az 5 órás heroikus küzdelembe amit az életéért vívtak az orvosok.

Remélem nem voltak fájdalmai és mostmár egy jobb helyen, mosolyogva várja az újbóli találkozást! Légy boldog kicsi Angyal!

Zsuzsi búcsúztatása május 10-én, pénteken 13 órától lesz a Debreceni Köztemetőben, a 2. számú ravatalozóban, ezt követően pedig örök nyugalomra helyezik.

[link]

Nyugodjon békében!

Nekem úgy tűnik, hogy nagyon szerették őt és is hasonló szeretetet adott a körülötte élőknek.

Ezek a fájdalmasan rövid életek is legalább annyira fontosak mint egy hosszú, sikeresnek tűnő létezés. Mindannyian értékesek vagyunk és a nagy egész szempontjából nincs értelmetlen élet, vagy halál.

Persze, fájdalmas nézni ezeket a képkockákat azért, mert együtt érzőek vagyunk és ösztönösen önmagunkat képzeljük bele ebbe a fájdalmas szituációba...

❤️❤️❤️

Engem is nagyon megrázott, főleg amiatt, mert a nagyobbik lányom is pontosan ennyi idős 🥹

Sziasztok!

Biztosan sokan hallottatok róla hogy bakancslistás lány néven elhíresült Csire Zsuzsi április 8-án elhunyt.

Aki nem ismerné, itt a Naplós riport:

[link]

Ennek a 21 éves lánynak 40 műtét, 2 szívtranszplant és egy féléletnyi kórházi lét jutott osztályrészül ebben a világban.

Nem vagyok egy érzelgős típus, de megnéztem ezt a riportot és nem bírtam könnyek nélkül végignézni. De mivel kizárólag a médiának nem hiszek el mindent, ezért mélyebbre ástam és amit találtam az nagyon szíven ütött és nem értem miért van ez ilyen erős hatással rám, de már több mint egy hete ha csak rá gondolok elfog a sírás.

Talán nálam azért tört el a mécses annyira, mert nem csak ezt a riportot néztem meg, hanem más vele készült riportokat, a lány közösségi oldalát is, a szívhez szóló üzeneteit, a testvére, barátja oldalait. A testvére YT videóit, amikben szintén ez a lány volt a főszereplő, mintha a nővére legbelül tudta volna hogy ez egyszer megtörténik és így próbálta megőrizni az emlékét. A nővérével imádták egymást, szívfacsaró volt látni azt a tiszta mélyről jövő szeretetet, ami közöttük volt. Mondhatom, én még ilyet nem tapasztaltam.

Volt egy barátja is, aki gyönyörűen búcsúzott tőle.

Mindenből amit láttam, 1 dolog szűrődött le világosan: A végtelen szeretet ami ebből a lányból áradt és amit viszont kapott. Egy burokban élt a betegsége miatt, ezért Őt nem tudta beszennyezni a világ mocska, megmaradt olyan tisztának amilyenként megszületett. A fotókból áradó nonverbális kommunikáció is sokmindent elárul valakiről. A tekintet, érintések, testtartás, mimika, hangszín, stb... Ez annyira erősen átjön.

Rávilágított, hogy mi olyan jelentéktelen, kicsinyes dolgokon tudunk fennakadni az életben, ami szóra sem lenne érdemes, miközben a valódi nehézség az, amin neki kellett keresztülmennie.

Megnéztem a bakancslistáját is, ott is olyan végtelenül egyszerű dolgok voltak mint sátrazás, csónakázás, színház, festés, Golden Retriver simogatás... A legnagyobb kívánsága pedig, hogy eljusson egyszer a tengerhez, érezhesse az illatát. Szerencsére ezt még márciusban sikerült megvalósítani! Ebből is tisztán kivehető, hogy milyen lelkületű kis lény volt.

Nincs kétségem afelől milyen volt Ő és minden nehézség és megpróbáltatás ellenére erős és pozitív tudott maradni. Mindenki szerette és Ő is mindenkit szeretett.

Hiszem, hogy nem csak itt élünk és ha létezik túlvilág, másik létsík vagy bármi ami ezután következik, akkor ott Ő most biztosan boldog és egészséges, szenvedés többé nem kíséri útján.

Bár nem ismerhettem életében, de mégis úgy érzem és szerintem nem tévedek, ha azt mondom hogy Ő egy végtelenül tiszta lelkű kis angyal volt aki életével és példamutató élni akarásával engem is jobb emberré tett.

Boldogság kísérjen utadon Zsuzsi!