Kutya gazdi klub (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Vasárnap esti kalamajka:
" Főszereplők: Dália komondor, Csutak, Szeder, Bokréta és Nefelejcs pulik.
Előzmények: Dália nyers csirkefarhátat kap vacsorára, míg a pulik főtt húst rizzsel.
Első fejezet, előkészítés a továbbiakra:
Dália a kennelbe bezárva megkapta a csirkefarhát vacsoráját, amit a pulik kennelen kívülről csorgó nyállal néztek.
Második fejezet, nevezhetjük bonyodalomnak is:
Csutak öreglány rábeszélte Nefelejcset, hogy kihasználva azt, hogy neki még befér a feje a kennel rácsán (bár a feneke már nem), próbálja elcsenni a nyálcsorgató illatú csirkefarhátat. Dália, mintha büszkézett volna, a lábasából kivéve a pulik által oly annyira vágyott csirkefarhátat, letette azt a kennel rácsa mellé. Több sem kellett Nefelejcsnek. Egy csukafejessel megszerezte a csirkefarhátat és kihúzta a kennelből.
Harmadik fejezet, felpörögnek az események:
Ott tartottunk, hogy Nefelejcs szájában a csirkefarhát. Csutak és Bokréta csak ezt várta, egyszerre csaptak le a prédára. Éppen dominancia váltás időszaka van, ez is egy ilyen aktus volt. Szeder – a legszendébb pulink – távolról, vágyakozva leste a csirkefarhátat. Volt morgás, erőfitogtatás…
Negyedik fejezet, az erő velem van:
Mivel a marakodás a kennel és a kerítés között volt, megoldandó a kialakult konfliktust, beugrottam a kennelbe (szokás szerint beverve a buksi nagy fejemet). Elzsákmányoltam az ominózus csirkefarhátat és visszatettem Dália lábasába.
Ötödik fejezet, aki azt hiszi, hogy a puli okos állat és tanul a kudarcából az téved:
A tornácon állva szemlétem a fejleményeket. Aki kíváncsi, hogy mi történt, ugorjon vissza a második fejezetig.
Hatodik fejezet, megoldás, tanulság:
A puli lányokat behívtam a házba, megkapták a vacsorájukat. Dália most már nyitott kennelben, konkurencia nélkül fogyaszthatta el a csirkefarhátat. Tanulság? Nem unalmas az élet 5 kutyával!"
Szerző: A Férjem
Köszönöm kedves Ildikó,hogy megosztottad a kutyusaiddal töltött napjaid.Aranyosak lehetnek,a rosszcsont Dália eleven,persze menni akart Veletek. Imádni való mindegyik,szívem szerint nálam lenne az összes menhelyi kutyus.Vigyázzatok nagyon rájuk,sajnos rengeteg a gonosz ember.
Remélem,már nem Vagy beteg.Jó egészséget kívánok Nektek,és a "gyerekeknek".
Miért fogadjunk örökbe öreg kutyát
Sorban ahogy rám néztek, elhagyták az ólam,
"Öreg, megtört, kiégett, szó sem lehet róla",
Lejárt az ideje, nem fut se nem játszik,
Megcsóválják fejüket: "jobb lesz majd egy másik",
Rozzant kicsi öreg, alig tud már menni,
Nem lesz ennek gazdája, soha többé senki.
Volt egyszer otthonom, volt egyszer fekhelyem,
Házamban jó meleg, tálamban élelem.
Fejem őszül, szemem lassan nem lát,
Ugyan, ki akar ilyen elesett kutyát?
Családom úgy döntött, nem vagyok már része,
Mindig útban vagyok, rontom az összképet,
Bármilyen mentség, amit kitaláltak,
Menti-e tettüket, küldtek a halálba.
Itt ülök bezárva, a napok peregnek,
Fiatalabb társaim lassan mind elmennek.
Mikor már majdnem vége a reménynek,
Megláttad arcomat, és megmentettél végre,
Vén lábaim görbék, üveges a szemem,
De érezted még mindig megvan az életem.
Hazavittél, adtál ételt, s puha, meleg fekhelyet,
A te párnádra hajtottam, fáradt, öreg fejemet.
Átöleltél sokszor és játszottál velem,
Halkan fülembe súgtad, mennyire szeretsz.
Életem nagyrészét, talán mással éltem,
Ettől csak még jobban megbecsüllek téged,
És ígérem megteszek mindent, hogy mit kapok
Visszadjam neked, érezd hálás vagyok.
Egy hétig vagy évekig, leszek talán veled,
Osztozunk mosolyon, kétségen, könnyeken,
S mikor Isten úgydönt, végleg el kell mennem
Tudom, hogy sírni fogsz, meggyászol a szíved,
S mikor elérem a Hidat, hol minden kezdődik,
Lelkem, szívem, hűségem, mind hozzád szegődik,
És hencegek szerte, arról ki vénségem megértette,
Szeretett, ápolt, utolsó éveimet szép emlékké tette.
Lefordította: Fazekas Emese
Mire gondolhat, amikor rád néz?
Mire gondolhat, amikor szőrös, kemény talpú mancsát ráteszi a térdedre?
Mire gondolhat, amikor nekidől a lábadnak? Amikor olvasol, és érzed, hogy néz? Nem feltűnően, csak úgy csendben. Néz téged, és lehet, hogy végiggondolja, mit is jelentesz neki. Hogy te vagy az egyetlen, akire számíthat, te vagy, akivel el mer menni bárhova, te vagy, akinek megérzi a lépteit már a sarkon, aki az ételt, az Életet adja neki. Akit akkor is szeretne, ha rá se néznél napokig, akinek akkor is hiányzol, ha öt perce léptél ki az ajtón. Akinek szereti a szagát, a hangját, a simogatását, akit nem tud igazán hova tenni, de azt tudja, hogy nélküled nem akar sehol, semmit, soha. Aki akkor is melletted van, ha beteg vagy, akkor is téged néz, ha idegesen járkálsz a lakásban, akkor is a legfontosabb vagy, ha éppen kisebb dolgod is nagyobb annál, hogy vele törődj. Akkor is imád, ha még arra sincs kedved, hogy megsimogasd azt az okos, meleg fejet, amiben csak te jársz, mint a mindenség, a legfontosabb, az Ő.
És mindezért nem vár köszönetet. Nem ismeri ezt a szót. Csak annyi kell neki, hogy szeresd nagyon, és vigyázz rá. Ez minden, amit adhatsz neki.
Ne kelljen csalódnia.
(pic via Dolly & Ted London)
A kutyáink ismernek bennünket - valószínűleg sokkal jobban, mint mi őket. Tökéletes hallgatózók és leselkedők: kihasználják, hogy beengedjük őket a magánéletünkbe, és kikémlelik minden mozdulatunkat. Tudják, mikor jövünk, mikor megyünk. Kiismerik a szokásainkat: hogy mennyi időt töltünk a fürdőszobában, és mennyit a tévé előtt. Tudják, kivel alszunk, mit eszünk, miből eszünk és kivel alszunk túl sokat. Úgy néznek bennünket, ahogyan egyetlen más állat sem.
Alexandra Horowitz
Azt is tudják,hogyan lopózzon éjjel,mellém az ágyba.Olyan cuki ahogy alszik,nincs szívem lezavarni a helyére,teljesen ide szokott.
A kutyák megtanítottak valamire, ők a legcsodálatosabb lények a világon. A kutyák mindannyian angyalok (...). Ők jól tudják, hogy örömet okoznak nekünk azzal, ha követik a parancsainkat, és mint tudjuk, a kutyák akkor a legboldogabbak, ha boldognak látják a gazdáikat. Ezeknek a csodálatos állatoknak csakis az a fontos, hogy nekünk örömet okozzanak. Érted már, miért mondtam, hogy mind angyalok?
Kaleido Star c. film
<3
Kati! Él még ez a klub? Jelentkeztem.
Kutya a Családban, avagy: Kalamajka a mindennapokban. (megtelt) klub tagjai
Az is jó program. :))
Volt sírás? Nálunk Mona igazi hisztikirálynő volt kicsinek a dokinál.
Ezt ma találtam a Hevesi Portámkincse Komondor Kennel lapján. Elhoztam nektek.
"A kutyád vagyok és szeretnék egy apróságot megosztani veled: “Tudom ti emberek nagyon elfoglaltak vagytok. Munkába jártok, gyerekeket neveltek, mindig ide-oda kell rohannotok. Sokszor olyan gyorsan, hogy a nagyszerű pillanatokat észre sem veszed. Nézz le rám ide miközben a számítógépednél ülsz.
Meg tudod érteni hogy az én nagy barna szemeim mit látnak szemeidben? Igaz már egy kicsit homályosak és egy-két ősz szőröcske is van a pofim körül. Rám nevetsz, látom a szemeidben. És te mit látsz az enyémben? Látod a lényemet, látod a lelket bennem aki annyira szeret mint senki más téged? A szellemet aki minden hibádat már rég elfelejtette? Van egy kis időd most rám? Néha nagyon fiatalon meg kell halnunk, hirtelen hogy majd meg szakad a szíved. Néha előtted öregszünk meg úgy, hogy szinte észre sem veszed…
De ha majd jön a vég, a szeretet még mindig ott van még ha erre a nagyon hosszú álomra is készülünk. Lehet, hogy holnap már nem leszek veled, lehet hogy jövő héten. Egy nap majd a szemedből jövő vizet törölgeted ami az embereknek van ha szomorúak. Lehet hogy lelkiismeret furdalásod lesz, hogy nem szakítottál rám az utóbbi időben még egy órácskánál többet. Gyere, ülj le hozzám ide a földre és nézz a szemembe. Ne gyere falkavezérként vagy oktatóként, gyere csak egyszerűen mint lélek hozzám. Simogass meg, beszélj hozzám. Te egyszer eldöntötted, hogy szeretnél egy élőlényt ami veled mindent megoszt. Valakit aki teljesen más mint te. Hát itt vagyok. A kutyád és én is élek. Vannak érzéseim, és ismerem a két lényünk közötti különbséget. Mégis téged, embert minden hibáddal a végtelenségig szeretlek. Gyere ülj le hozzám egy kicsit, gyere egy kicsit az én világomba is, és hagyd az időt kicsit lassabban folyni még ha csak 15 percre is. Lehet, hogy már nem lesz közös holnapunk…
Az élet olyan rövid…"