Kinek mi a tapasztalata: hogyan működik, ha a párjával azonos vallású, vagy egyikőjüknek van, másiknak nincs vallása? (Csak akit érint) (beszélgetős fórum)

1. Bizonyítás nélküli meggyőződés. Az a meggyőződés, hogy egy elgondolás úgy van, ahogy gondoljuk, függetlenül annak a fizikai univerzum keretein belüli bizonyíthatóságától.

Ez a hit, amiről te írsz az a tapasztalás, meggyőződés ... az meg nem hit. Fogalomzavar.Más vallásos hitét kritizálni meg inkább ne tedd, magánügy.

Sok sikert a röhigcséléshez. Látod, már megérte. Amiről Te beszélsz az a vakság. Hinni valamiben úgy, hogy arról nem győződtem meg, nekem nem megy. Persze azt is tartom, hogy ez gondolkodásmód kérdése. Te most idézgetsz itt nekem, én saját gondolatokat írok le. Vannak érdekes dolgok az életben. Az Istenhit sokaknak mankó, én jobbszeretek magam járni.

A hit alapja a tapasztalás. Hiszen annak segítségével is tapasztalsz elöbb útóbb, ís vagy továbbra is hiszel abban, vagy bizonyságot nyersz a tévedésről. Elég csak az őnismeretre gondolni. A félelmek felszámolására stb. A vallás erre állandó imákkal kiván megoldást nyújtani, az önismeret viszont tartós cselekvésre ösztökél. Hiszek magamban, tapasztaltam hogy ez müködik. Mikor nem hittem, az eredményezte a kudarcaimat, azt is tapasztaltam.:-)

hit (főnév)

Személyes meggyőződés egy személyről, közösségről, tanról, elvről, vallásról.

A vezetőbe vetett hit fontos része egy közösség irányításának. Az emberekbe vetett hitet nem lehet megkérdőjelezni. A vallásos hívő hite erős. A kutató hite a tudományban megkérdőjelezhetetlen.

Eredet [hit < ősmagyar: hit (hűség, kitartás) < hí, hív (hű, kitartó) + -t (főnévképző) < dravida: idavu (bizonyos)]

További részletezés

1. Bizonyítás nélküli meggyőződés. Az a meggyőződés, hogy egy elgondolás úgy van, ahogy gondoljuk, függetlenül annak a fizikai univerzum keretein belüli bizonyíthatóságától.

A hit szerint van Isten. A hit sokat segít az életben.

2. Feltétlen bizalom egy személyben vagy dologban. Egy adat vagy állítás feltétlen elfogadása, tekintet nélkül annak forrására, és a forrás igazságának megvizsgálására.

Ha valaki csalódik a hitében, akkor reménytelenné válhat az élete. A tábornok hitet adott a katonáknak, akik aztán nekimentek az ellenségnek. A hit nem kérdez.

3. A magunkba és az életünkbe vetett meggyőződés. Az a képesség, hogy bízzunk magunkban és életünkben, a körülöttünk élőkben; a saját és mások képességeiben és sikereinkben, mert tudjuk, hogy eredményesen irányíthatjuk a sorsunkat, és teljes felelősséget vállalunk érte.

A céljainkba vetett hit átsegít a nehézségeken. Egy csoportban ha minden csapattagnak megvan a hite, akkor nagyon sikeresek lesznek.

4. Vallási: Vallási tanítás. Egy vallást alkotó szent írások összessége, a bennük foglalt tanítás.

A hit terjesztését minden egyház fontos kötelességének tartja. A hitben való elmélyülés magával hozza a szellemi tökéletesedést.

5. Vallási: Vallási meggyőződés; egy vallás tanításaiba vetett feltétlen bizalom, és a róla való személyes meggyőződés.

"A hit alapja a tapasztalás" ezen el röhögcséltem egy ideig:))))))))

páromnak nincs vallása meg se lett keresztelve az ő családjába ezt nem tartották fontosnak..

én Katolikus vagyok és egyházi iskolába jártam..de mindketten elfogadtuk a másik helyzetét...

én nem erőltettem rá a vallásra és ő nem erőltet engem le róla...

Nem gondolom, hogy jobban szeretne, ennél nem is kellene jobban. :)

Olyan jó hívőnek lenni, hogy neki is jót szeretnék, ha megtapasztalja Isten szeretetét, új világ tárul fel előtte. Ezen szívesen osztoznék vele. Ezért is imádkozom többek közt. De ha minden így marad, az sem baj, akkor így lesz tovább is. :)

Én katolikus vagyok, a férjem református. Generációra visszamenőleg ugyanígy van nálunk, a szüleimnél és a nagyszüleimnél is "vegyes házasság" van. Szerintem jól működik, kell egy kis rugalmasság. A gyerek nálunk református, de én szeretem volna hogy ne katolikus legyen, a férjem engedte volna azt is — ennek megvan a maga oka, azzal együtt hogy katolikus vagyok és hitem is van. Református istentiszteletre jártunk, egyszerűen azért mert abban a közösségben jobban érezzük magunkat. Nem hiszem, hogy ez probléma kell legyen... Én abban hiszek, hogy katolikusnak, reformátusnak egy az Isten, aki nem azt nézegeti melyik temploma mentél be....

Nálunk a család többi része is vegyes, a férjem öccse pl. evangélikus lett a felesége után, a kislányuk is. Az én húgom és a férje katolikusok, a kisfiúk is akinek én vagyok a keresztanyja. Az én lányomnak reformátusként van egy katolikus és egy evangélikus keresztszülője... Normális családban ez nem okozhat problémát...

Sőt... Anyukámat gyerekkorában évekig egy mélyen vallásos zsidó testvérpár nevekre nagy szeretetben, pedig ő református. Ez sem volt soha senkinek probléma.

Miért fontos neked, hogy megtérjen?

Azt gondolod, hogy akkor jobban szeretne?

Felemás iga?

Ez érdekes. Nem együtt húzzátok a szekeret?

Ha nem, akkor ott nem a vallás a gond.

Szia!

Én római katolikus vagyok, gyakorlom is a vallásom (így is neveltek, de igazából kb. 7 éve tértem meg), nekem ez igazán fontos. A férjem róm. kat.-nak van keresztelve, egyházi esküvőnk volt is, néha templomba is eljön velem, de mégsem igazán érzem rajta, hogy őt ez valóban megérintené. Nekem ez sokszor rosszul esik. Szoktam érte imádkozni, várom hogy ő is megtérjen. "Felemás igába" szerintem azért nehezebb, mintha ugyanúgy vélekednénk.

Párom nem hisz, Én adventistákhoz kerültem, de katolikusként kezdtem az Életet, viszont azzal a vallással valami baj van, most bár még nem régóta mondhatom Magam adventistának érzem jó úton haladok...eddig nem hittem, de Isten megérintett és elindultam a rám szabott úton felé.

Hiszek benne és ezen nem változtathat senki, a Párom eleinte elmebetegségnek tudta be aztán meg azt monda ha nem végeznek agymosást rajtam és ez miatt nem hagyom el, mármint az miatt hogy Ő nem hisz akkor nem érdekli csak lássam el a feladataimat itthon...

Mi különböző vallásúak lennénk, ha gyakorolnánk.

A férjem katolikus én református vagyok.

A gyerekünk meg lett keresztelve a férjem szüleinek kérésére és katolikus keresztelője volt. Valamiért ragaszkodtak ehhez a férjem szülei. Nem volt templomi esküvőnk, de hátrányunk csak annyi származott belőle, hogy nehezen keresztelték meg a gyerekünket. A katolikus papok mindent bűnnek tekintettek. Az egyházi esküvőnk hiányát, a különböző vallásunkat és azt is, hogy a fiúnknak nincs kereszt apja.

A férjemmel pont egyformán gondolkodunk a vallásról. Teljesen realisták vagyunk. Mi az evolúcióban hiszünk.

Viszont van egy unkatesóm, aki szintén megkeresztelt, de sosem volt vallásos, de a felesége az, így ő is megtért és gyerekeiket is hívőnek nevelik.

A férjem a családja miatt szeretett volna egyházi eskütőt, de nem erőltette, mert én elleneztem. Ha rajta múlna, akkor keresztelni is vinné a feltételes módban távoli jövőben létező gyerekünket ugyanebből az okból, de igazából saját motivációja nincs. Az unokahúga keresztelője kapcsán kiderült, hogy igazából azt sem tudja, hogy a keresztszülő eredetileg mit jelentett, de ez meg sem lepett, mert náluk az a családi hagyomány, hogy a külsőségek megvannak, de az egyházi tanokról fogalmuk sincs.

Ateista vagyok, a férjem hisz abban, hogy létezik egy fölöttünk álló rendezőelv, de felekezethet nem tartozik.

Mi mindketten hiszunk, es ugyanaz a vallasunk. Sokat jelent mind2nknek, hogy vasarnap reggelente egyutt megyunk ugyanabba a templomba a gyermekeinkkel. Egyutt szoktunk imadkozni az asztalnal. A fiam elso szavai kozt az amen is szerepelt.

Szuleim kulonbozo vallasuak. Inkabb nem jarnak sehova, nehogy veszekedes legyen, hogy hova jarjanak. Mindig egyedul mentem gyermekkoromba templomba. Rossz volt.

Mindkettönk ateista.

Számomra elképzelhetetlen egy vallálos férfi párként.

Àm e téma engem is érdekel...

Én ateista vagyok, párom keresztény, nem elvakult, de hívő. Ahogy mondja örök hiány az életében, hogy nem volt egyházi esküvője és hogy egyik gyereke sem lett megkeresztelve; az érdekes ebben az, hogy ő a pasi, ezen inkább a nők szoktak nyűglődni.

De problémát nem okoz köztünk, csak tudom, hogy ezek neki "fájó pontok"... érdekes hogy alapvetően ő brutálisan realista és például a teremtés-elmélet és az evolúció-tan között sziklaszilárdan nem tud állástfoglalni