Az Édesanya teremtése (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az Édesanya teremtése
Igen, szerintem abban. De ez az én véleményem.
Ezek nem véletlenül szólnak gyerekeknek.
Miben van lemaradva? Érzelmekben? Vagy miben?
De. A felnőtt ember is változik.
De nem hiszem, hogy a fórumindítónak az lett volna a célja, hogy a mese közzétételével megváltoztasson embereket.
A tanmeséket felnőttek tanítják a gyerekeknek. :)
Néha felnőttként sem árt ilyeneket olvasni. Szerintem.
Ja, hát ahogy visszaolvasok, én is azt mondom, hogy hál' istennek nem vagyunk egyformák.
Nem is az a gond itt, hogy nem egyeznek a vélemények. Van, akinek ez az írás ömlengős, nyálas. A másik embert megfogja, simogatja. A gond inkább a vélemények tálalása.
Gőzöm nem volt arról, hogy ki is a szerző, Bruno Ferrero. Kigugliztam. Egy szalézi szerzetes, pedagógus, író. A szalézi rend célja az ifjúság oktatása, nevelése a szeretet erejével.
Lehet fikázni, csak nem érdemes.
Be-má-so-lok egy újabb meséjét. A szótagolás sem véletlen ám, meg szeretném előzni vele a kérdést, hogy jeleztem-e, hogy nem saját mondanivaló. A fórumindítótól elnézést kérek, hogy belekontárkodtam.
Bruno Ferrero: A két jégtömb
Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésrõl" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták, hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az égkékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.
Aki azt hiszi, csak az nem szereti az ömlengős stílust, akinek nincs gyereke, az az ostoba.
Ugyanis itt a stílusról beszéltem, nem másról.
És kösz, egyszer bőven elég volt, sőt.
Ha valaki gyerek nélkül írja azt hogy "nagyszerű kis történet" az akkor mi a logikád alapján?
Mert nincs gyereke de mégis kedvesnek tartjam
Az hiteltelen és hazug mert nem érezheti át a dolgot, mivel még nem csinálta meg az emberből embert bűvész trükköt?
Szerintem ebben is tévedsz.
Megvannak azok, akiknek bejön a cikked. Miért zavar, ha nem mindenkinek?
Miért lenne negativizmus, ha nem minden írott szöveg tetszik?
Én kérek elnézést, hogy nem emocionális alapokon álltam a kérdéshez! Sőt, különbséget mertem tenni édesanya és anya közt.
Tényleg olyan cuki, és valóban, milyen sok feladat hárul az Édesanyákra.
Köszönjük, hogy bemásoltad egy cikkbe!
További szép és Vidám Vasárnapot!
Lesz egy apás verzió is, már beküldtem. (Azt sem én írtam.)
Nem a szülésről van szó, nem tudom, ezt hol olvastad?! Hogy jön ide az örökbefogadás?! Hanem arról van szó HUMOROSAN!!!!, hogy néha 6 kéz kell, meg 6 pár szem, meg zéró alvás és közben teremts fél kiló húsból 6 személyre kaját. De lehet, hogy nem ugyanazt olvastuk. Mert szerintem ezen a cikken az anyák egyszerűen elmosolyodnak, hogy "igen, tényleg, néha kéne még kéz és szem és a csak kávétól maradok életben" és nem kezdik boncolgatni. Kb. ennyi lett volna. Kár (és kötekedés) belemagyarázni mást.
Senki nem isteníti magát, mert szült. Ez sehol nincs benne ebben az írásban. Gondolom valahol magadban kell keresned az okot, hogy ez miért bukkant fel benned ezt olvasva és miért kellett betámadni egy ártatlan, vicces cikket, meg közvetve minden anyukát, mert azt hiszik, hogy ők szentek, mert szültek.
És mit tud egy gyermek elviselni? És mit tud egy apa elviselni?
Az apák is képes ugyan olyan szeretetre, gondoskodásra a gyermekük iránt, mint egy anya.
Vagy aki örökbe fogad az nem olyan gondos szerető anya/apa, mint aki megszülte?
Nem kéne szetté avatni minden nőt, mert szült, és ne gondolja egy sem, hogy ezzel valami olyat tett, amit más nem tud.
Szerintem a cikkben benne van a válasz:
"Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni."
Gondolom, hízeleg nekik.:)
Mekkora áldozat, és milyen sokszínű tehetség kell ahhoz, hogy gyermeket hozzon világra valaki.
Nagyon sok faj képes még a szaporodásra az emberen kívül.