Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Ketyegő bomba vagyok

Kategória: Összes cikk » Diéta & fitness » Egyéb diétás témák


Sok minden vagyok: nő, feleség, anya, gyerek, testvér... Segítőkész, önzetlen ember vagyok, aki mindig barátságos másokkal. És kövér. Nagyon kövér. És persze elkeseredett, szomorú vagyok és telistele vagyok bűntudattal. Tennem kell magamért valamit!

Ketyegő bomba vagyok Mi vagyok? Ki vagyok?

Kövér vagyok. Ez az igazság. Hogy mit gondolok róla? Azt, hogy ez nem jó.

Kényszeres túlevő és evésfüggő vagyok. Tudom.

Anya vagyok. Két gyerekem van. Nagyon szeretem őket, de néha nem könnyű az élet velük és nehéz önmagamra koncentrálnom.

Feleség vagyok. Csodálatos férjem van, aki atlétikus, sportos.

Anyám lánya vagyok. Tipikus vidéki családban nőttem fel. A szüleim még együtt vannak, mindent megtettek azért, hogy boldog gyerek lehessek. Anyám nagydarab asszony. Mindig is kövér volt az emlékeimben, de ezt nem lehetett neki mondani, mert nagyon felbőszítette. Nem szeretett semmit, ami erre emlékeztette. Amikor fogyókúrákba kezdett, mindenkinek követnie kellett. Ha hízott, kussoltunk. Ha mi híztunk, akkor minket hibáztatott érte, nem a család táplálkozási és sportolási szokásait.

Testvér vagyok. Mivel én vagyok a legidősebb, mindig én voltam a megoldó, a helyrehozó szerepben. Kisöcsémet leszámítva mindkét húgommal együtt elhíztunk már gyerekkorunkban. Furcsa, mert ez olyan tabutéma volt, hogy sosem fogtunk össze, hogy javítsunk a helyzetünkön együtt, közös erővel. Amikor valamelyikünk fogyott kicsit, a többiek rosszabbul érezték magukat. Ez volt törvényszerű. Butaság volt, felnőtt fejjel már látom.

Adakozó és önzetlen vagyok. Világéletemben felismertem, ha valakinek problémája van és mindig próbáltam megoldani, segíteni. Valamiért ebben örömömet leltem. Szerettem a szociális munkákat, minden területen segítettem az elesetteket, szegényeken, ahogy csak tudtam. A barátaim mindig számíthattak rám, semmiben nem mondtam nemet. Csak magamon nem tudtam sosem segíteni igazán, magamat mindig mások után raktam a fontossági listán.

Ketyegő bomba vagyok. Elegem van abból, hogy betegnek érzem magam. Változtatnom kell, ha nem akarok meghalni a túlsúlyomnak köszönhetően. Egyelőre szerencsére nincsenek komolyabb egészségügyi problémáim, de nem áltatom magam.


30 évesen 141 kilogramm vagyok és az evés uralja az életem. Ebbe belefáradtam és a folyamatos bűntudat is nagyon megterhelő lelkileg. Ki kell találnom, hogyan vehetem vissza az irányítást, hogyan tehetem magam a listám élére.



A cikket írta: nyafogó, 2017-10-10 09:08





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Étkezési zavarok