Vége van? Két hete nem keres (beszélgetés)

Pfff!

Jaj!

Drága kenyér!

És miért érzem azt, hogy még összehoz minket a sors? Most lezárult egy szakasz - hiszen azt a sok veszekedést, sértést nem lehet visszacsinálni -, de mégis azt érzem, hogy nincs teljesen vége "ketőnk történetének". Van bennem egy ilyen érzés...

Csak tudat alatt nyugtatom magam? Vagy ha kicsit külön-külön formálódunk újra egymásra találunk?

Olyan határozott bennem ez az érzés, nem tudom hova tenni.

Szóval az van, hogy nem tudni mi van, de az nagyon van..szóval akkor most hol is van a fórumindító?

Mi lesz a végkifejlet akkor? Tudnom kellene gyorsan ,nehogy végén rászánjam magam és neki álljak takarítani fórumozás helyett.

Így legalább lehet mire fogni amiért még netezek:-))

B.B.

mint a pezsgő... meg

bomba biztos

Sziasztok! Ne törjetek pálcát senki felett és ne ítélkezzetek! Hisz mindannyian emberek vagyunk, hozhatunk rossz döntéseket, amiket megbánhatunk, nem "segítség" a kioktatás, hogy előbb gondolkodtál volna, stb. Ha az embert elragadják az érzelmei, a legritkább esetben tud józanul gondolkodni, nem?

Amúgy a két hét szerintem nagyon sok.

Mindent elmond.

Én nem keresném!

Minek???

Ha nem voltál boldog, akkor "csak azért hogy legyen", ne kelljen!

Egy filmből vagy sorozatból lopott gondolat most nagyon ide illik.

Szakítottunk, de elsőre nem sikerült eléggé megbántani egymást, így összejöttünk újra.