Üssem meg? (beszélgetés)
Arról hogy felnőtt fejjel együttélsz-e valakivel,elviseled vagy sem,kitartassz-e vagy sem az a boldogságérzeten és a türőképességeden mulik,semmi máson!A kapcsolat a két félen mulik és egyiknek sincs joga a másikat abban bennetartani amit nem akar.A rosszkapcsolat is addig marad fent amig 'vevő' van rá,amig meg lehet magyarázni hogy meg fog változni,elmulik a hullámvölgy,nincs hova menni tőle,stb.A kérdés csak annyi hogy elég érv van-e az együttmaradásra és hogy van-e a megtaposott önérzettel annyi elszántság,hogy uj,ismeretlen utat vállalj nélküle.
A vérszerinti családot nem választja senki,de ez sem azt jelenti hogy felnőttként közülük bárki provokáljon,kihasználjon.
A társat magunk választjuk és a kapcsolat müködésében aktivan részt veszünk.ha nem müködik és ezt belátjuk,akkor lépni kell, mert saját boldogságunk lehetőségéről mondunk le azzal hogy fenntartjuk ami nem müködik!
Hú, ezt nagyon jól leírtad! :)
Nem beszélgetnél el a párommal? :D
A férjeket a szexel sok mindenre rá lehet venni, ezzel egyetértek de ne ostorozzuk már pageup-ot és hibáztasAzért még mindig kíváncsi lennék, hogy mennyire oka a férjek/férfiak "oda nem figyelése" annak, hogy a nők meguják a "jót.
Ugyanis vehetem a dolgot úgy is, hogy a férjek/férfiak kevésbé unják meg - vagy legalábbis ezt hiszik magukról(!), hisz végül is ők megkívánják életeik párjait, viszont az ő "megunásuk" sokszor abban nyilvánul meg, hogy a projectre nem fordítanak annyi energiát már; kevés a körítés, a beszélgetés, a meggyőzés, az udvarlás, a hangulatteremtés, az a képzet támad, hogy úgyis megy ez már, nem szökséges az előjátékkal annyit szarozni, odanyúlunk megfogjuk, osz' hadd menjék a dolog.
Ezek után kíváncsi lennék, hány nő van, akinek a kedve éppen emiatt csappan meg - a rutin miatt, a kellő fel nem izgatás miatt, a varázs megteremtésének hiánya miatt, e helyett az asszonyok többsége kap hideget is, meleget is, míg a végén szerencsétlen maga is elhiszi, hogy ő már semmire nem jó, az ő hibája az egész, ő mr senkinek nem kell és az elhidegülésnek egyértelműen ő az oka.
Na ilyenkor keresnek a férjek/férfiak mindenféle egyéb hibát is az asszonyban, esetleg keresnek szeretőt.
...Holott az asszony esetleg semmi mást nem akarna, mint azt, hogy hazaérve látszólag örüljenek neki, hogy megjött, ne egy rutinszerű odadobott csókot kapjon, és a sört vedelő és meccset néző férj esetleg egy másodpercre nézzen rá és dicsérja meg az új frizuráját.....
Elfelejtünk beszélgetni, kedveseket mondani, egykicsit udvarolni....és nem pénz, paripa, fegyver kell ide, hanem egy-két megfelelő pillanatban kiejtett szó, egy-két megfelelő pillanatban tett mozdulat, egy két teher amit le kéne venni a válláról...
....tudom....akkor is.....mi a frászért nem kíván meg az asszony....pusztuljon, hogy elment a kedve...pedig mit meg nem teszünk érte....de ezeknek semmi nem jó...a fene érti mit vernyognak...
Jelentkezzen az a jellemes férfiember, aki kiáll ide és nem arról szónokol, hogy "de ő mi mindent tett ezért a kapcsolatért" (..és még a zokniját is maga mossa)...hanem ideírja:
"Emberek, rutinszerűen kezelem a darabot, a lakás természetes tartozékává vált, megszoktam, hogy a seggemet is kinyalja, emberek, asszem ezt ebasztam!"
Én jelentkezem. Az elsőt még 20 éve fiatalon kötöttem,(nem is illettünk össze de ez más téma) és kellő tapasztalat híján és józan ész híján elbaltáztam. De szerencsére a második házasságom, már 8 éve nagyon boldog. Mert oda figyelek a jelekre..
Még ez az önsajnálat,röhej.
Talán pisztolyt szorítanak minden nő fejéhez,hogy férjhez menjenek bárkihez is?
Talán kényszerítik őket ,hogy rabszolgáak érezzék magukat a saját házukban?
Ugyan mááááár!!
A férjek magányos az élete. :(( mert a gaz feleség valahogy ált. mindig nem az igazi. Keresik a lovét, meló után mennek az egyikért az iskolába, onnan a óvodába a másikért, aztán fordulnak a legkisebbikért a bölcsi felé, bevásárolnak, hazaérve , odakészítik a sört és a TV távirányítóját a dohányzóasztalra az embernek, majd kitakarítanak, vacsorát készítenek - közben segítenek megoldani a leckét a nagyobbiknak, a másodikkal játszanak, a legkisebbiket kétszer kiszedik a szarból, aztán vacsi után elmosogatnak, felmosnak, a szennyest bedobják a mosógépbe, elkészítik a másnapi uzsonnát, a nagyobbikat elküldik fürödni, a többieket megsuvickoláják maguk, majd lefektetik az apraját, mesét mondanak az arra érdemeseknek és az érdemteleneknek is, aztán mintegy két órát vasalnak, magukat is megpuceválják, aztán hipp-hopp, máris készen állnak arra, hogy valami hihetetlen gyengéséggel furduljanak férjeik felé - természetesen lelkesen, kipihenten, tettre készen.
A délután során el nem mulasztják, hogy TV-t néző férjeik mellett elmentükben ne kedveskedjenek neki - hol egy fejsimítás, hol egy szerelmes mosoly jár neki, s ha ne adj'Isten arra van szüksége az embernek, hogy meghallgassák, mindig szorítanak időt arra, hogy leüljenek és figyelmesen meghallgassák - ha kell vigasztalják, ha kell, lelkesedjenek együtt vele, mindig imádattal fordulnak felé, nincs a napnak egyetlen pillanata sem, amikor az ne azt érezhetné , hogy ő fontos, őt még 15 év után is szeretik, hogy őt a tenyerükön hordozzák, megbecsülik, felnéznek rá, elismerik a tevékenységét, a legkisebb porcikájában is igazi, a számukra egyetlen és örök alfahímnek tekintik.
Este az ágyban figyelmesek, odafigyelősek, az ágybeli tevkenységüket elsősorban az határozza meg, mit is szeretne a férj, figyelmük nem lankad a pillanat törtrészéig sem, érzik férjeik minden rezdülését és ennek megfelelően mozdulnak, amíg ki nem elégült a legteljesebb mértékben, addig minden igyekezetük arra irányul, hogy semmilyen hiányérzete ne legyen annak a szeretett férfinek, akinek örök hűséget, "jóban-rosszba"-t ígértek annak idején.
Testük tökéletes, hasukon lapos, mellük (több topicban is olvasható!) kellőképpen méretes, a szexhez kurvára értenek, tűzesek.
Fentieken kívül hagyják a férfit ha az úgy igényli a saját maga szöszmötölésévek foglalkozni akár napestig, ha vagy játszana egyet az éppen aktuális kábítószerével a neten.
..'oszt valamiért mégsem becsülik meg őket...:(((
Basszus egy felnőtt nő vagy,neked kellene elmesélnem,hogy az életed milyensége csak rajtad múlik?
Na jó,akkor pl.
Gondolkoztál már azon,hogy mi az ami igazán hiányzik az életedből,hogy mi tenne boldoggá,vidámmá?
Hát kezdj neki,és mindezt úgy ,hogy a következő gondolatod ,ne az legyen ,hogy "de,hát a férjem.."...
Mindent megtehetsz amit szeretnél,és nem a férjed gátol meg benne ,hanem önmagad.
Kérdezz meg 100 embert ,aki vagy kilépett hosszú idő után,vagy változtatott a hozzáállásán,hogy mit fog mondani?
Azt ,hogy "már rég ezt kellett volna tennem".
Hát keresd meg azt amit tenned kell,de ezt nem a józsi,vagy pista fogja megmondani neked...
de egyébként ne azt várd, hogy akkor majd rögtön felkel és megcsinálja, csodaszerek nincsenek.
ez egy hosszú folyamat, és a siker csak lehetséges.
nem a lakás elhanyagolása a cél, itt annyi a lényeg, hogy ne ugyanazokat a köröket fussátok.
Lakás romos neked segítség kéne férjedet megkéred, Ő leszarja te morgolódsz és megcsinálod.
Ha ennek a folyamatnak bármelyik elemén változtatsz elkezdhettek egy másik folyamatot.
Türelem játék de ez az első lépés.
Félre értetek mindketten.
Senki nem mondta,hogy te vagy a hibás,vagy ,hogy magadat vádold bármivel is.
Én csak annyit szeretnék mondani,hogy ha változást akarsz,azt magadon ,a gondolataidon kell elkezdeni.
Aham.
Szóval a megoldás szerinted az,hogy köpködje a férjét,aki egy mocsok disznó még vagy 20 évig,klassz móka.
Csakhogy evvel nem fog változni az élete.
Futhatja ugyanazokat a köröket ezerszer is.
ne üzd meg! soha!
de azonnal, habozás nélkül üsd vissza!