Unoka.. (beszélgetés)
Nem is tudom miért írom ezt le.
Talán azért mert éjszakánként aludni se tudok, de közben mindenkit én kell támogassak.
Van egy fiam. Megismert egy kislányt. De szép is a szerelem.
A kislány is kedves, aranyos volt.
Három év után született meg a babájuk. A kisunokám
Igyekeztem nem takodni, csak ha hívtak akkor mentem.
Pár hónapja láttam a fiamon, hogy nagyon nincs rendben a lelke.
Szerintem egy anya ezt megérzi.
Nem kérdeztem semmit.
Jött a fiam, a neje elcuccolt a szüleihez.
Válni akar.
Nyilván minden erőnkkel, energiánkkal mellette vagyunk.
Azt mondta az ügyvéd a gyerek három éves koráig az anya lakhelyén, az anya felügyelete mellett találkozhat a gyerekével.
De nem akarom én ragozni.
Egyszerűen leírom.
Három hónapja nem láttam az unokámat.
Meglátok egy képet róla menyem bármelyik rokonától és nem is tudom megfogalmazni mit érzek.
De szétcsúszok.
Semmire nem tudok koncentrálni.
Közben iszonyat lelkiismeretfurdalásom van : De köcsög vagy! Mit picsogsz? Mit érezhet a fiad!
Ebbe beleőrülök
További ajánlott fórumok:
- Hogy lehet valaki olyan gusztustalan, hogy miután a lábát tapogatja, kézmosás nélkül ad enni az unokájának?!?
- Neveljük-e, nevelhetjüke-e a szomszéd gyerekét, unokáját?
- Olvashatok-e 3 éves unokáimnak Grimm és Andersen-meséket, vagy ezen már túlhaladt az idő, és marad a DVD, meg a TV?
- Ha a mama megkülönbözteti a vér szerinti, és nem vérszerinti unokákat...
- Nagyinak nincs ideje az unokákra
- Nejem köt én meg unokával legozok...Ti ..?