Rá kell jönnöm, hogy nem szeret :( (beszélgetés)

Ahelyett,hogy közölné.Jó játék az ember,nem?

[link]

Pff...:PPP

Szia!

Hagyd ott ezt a bizonytalan határozatlan embert,aki annyira sem tisztel h eldöntse mit akar tőled.Bizonyára nem egyszerű ezen kínlódni de kezdj új életet,mindenképpen csak nyerhetsz vele,és találhatsz valaki olyan embert aki értékel.

A külsőnk is a párválasztást szolgálja. Ha két ember külsőre nagyon elüt, akkor ott bibi lesz.

Jó, ha hasonlóak az adottságok. Nem véletlenül vagyunk úgy teremtve ahogy.

Mindenkinek meg van a párja és senkinek nem kell beérnie kevesebbel, mint ami tetszik neki.

A mostani páromat évek óta ismerem. Lelkileg jól megértettük egymást mindig, barátok voltunk.

Tudtam, hogy ő többet szeretne, de mindig elutasítottam, hiúságból. Ugyanis szegénykém nem egy Adonisz. Rájöttem, hogy ostobaság a külsőre menni, hisz olyan nyilvánvaló volt, hogy mennyire összeillünk. Minél jobban közelebb engedtem magamhoz, minél jobban megismertem, annál jobban vonzódtam hozzá..

És most már egyáltalán nem zavar, hogy nem egy szépfiú.

Eddig hitetlenkedve néztem, amikor ronda embereket látok ölelkezve, hogy van gusztusuk egymásra, most már értem.

Bevallom, szégyenlem, hogy egykoron a külső ennyire meghatározó volt az életemben.

Sziasztok.Ami történt:egy hete megszületett a pici.

Vasárnap jöhettek ki a kórházból.A srác ennek ellenére,péntek este felhívott magához.

Picit ittas volt,mondta,h.én kellek neki,szeret,és nem tud tőlem elszakadni.Alig akart elengedni,mondta,h.aludjak ott.

Fél órát tudtam csak maradni,mert engem meg otthon várt a barátom.Még ki sem léptem az ajtón és hívott telcsin.Na akkor ő is megijedt egy kicsit.

Másnap reggel józanul írt,h.reméli rendben hazaértem és h.szeret.

Én nem tudom hogyan folytatódik ez tovább.

De valamelyikőtök említette a karmikus találkozást.Nagyon erősen érzem,h.ez valamiért az.

Amikor el kell válnunk,úgy érezzük vége a világnak.Amikor együtt vagyunk,akkor érezzük csak úgy,h.egymás mellett nem hiányzik semmi.

Nem reménytelen,de veszélyes ez már így....

Érdekes kérdés. Aki az igazi, az általában karmikus, tehát a vonzalom meglesz bennünk.

Amúgy van olyan talán, hogy valaki éppen futószalagon dobálja ki a jelentkezőket, mert egy kicsit elferdült a mércéje és már senki sem jó.

Úgyhogy igen, lehet ilyen is. Szerintem.

Ha elsőre nem szimpatikus,és nem vonzódom hozzá egy kicsit sem...és még külsőre sem tetszik,akkor szerintem nagyon ritka hogy az igazi lehetne...

De ha már akár egy kicsit is bejön külsőre,vagy megfog valami benne,természetileg...akkor talán adnak esélyt a folytatásra...de szerintem érthető hogy mindenkinek azért nem.

Volt olyan pasi az életemben,hogy tök aranyos volt,és tök kedves,és okos...de egyszerűen nem vonzódtam...ha nincs meg a szikra...akkor nincs meg...a vonzalom fontos...vagy legalább külsőre tetsszen a másiknak...kezdetnek kell valami ami beindítja a dolgot.

Én is tapasztaltam, hogy annyi energiát sem fektetnek sokan egy kapcsolatba, hogy legalább megismerjék a másik embert. Ha elsőre nem szimpi, nem vonzó, akkor még esélyt se adnak.

Pedig lehet, hogy ő az igazi...

Egyet értek!:O)

De amíg a másik még szereti,addig nagyon fog kapálózni érte...egészen addig amíg rájön,hogy nem éri meg,lejárt a közös útjuk,vagy lesz egy más valaki,akivel elfelejti az illetőt.

Igen, bár kimondva könyebb :O))

Főleg, ha azt érezzük, hogy lehet, hogy ha jobban megismerne, akkor rájönne, hogy szeret.

Nekem például nem egy olyan kapcsolatom volt, amiben az elején csak én vonzódtam igazán, aztán kialakult a lányban is.

Na meg olyan is, amikor nem alakult ki a lányban :))))

igazad van Edi`

a szerelem minöségét.. kellene.(!) leváltani, a forrot méllyé tenni.. és az általad irottak megvalossulhatnak..:)

Mindenkivel előfordulhat, hogy nem viszonozzák a szerelmét. Ezt tudomásul kell venni és továbblépni..

Tiszteletben kell tartani a másik döntését.

Igen,szerintem is...és inkább kerget egy illúziót...amiről reméli hogy olyan amit elképzel...de természetesen a valóság nem ez...

Én úgy gondolom ez nem éri meg...mert szenved a semmiért...

A szerelem szerintem az amikor tisztel a másik,és elfogad olyannak amilyen vagyok...és mint önálló emberre büszke rám...arra amit elértem,arra amit csinálok...szeretetet kap tőlem,és ad is...ami nekem azért jó ,mert nem azért ad,mert én akarom,hanem mert ő is akarja...ha ez nincs meg...akkor hogyan lehetnék szerelmes?Egy vágyat hajtok...egy olyan dolgot ,ami nem létezik köztünk,mivel viszonzásra nem találok...

Elgondolkodtató...hogy ilyen ember aki ebbe beleesik...az szereti magát eléggé?

Szerintem nem...mert akkor ilyet nem tenne magával...

igen! vannak "potszerelmek"., de ezek csak addig élnek mig az a fél aki potnak használta., fel nem ébred, hogy ez nem az Ö utja..

ebbe csak azok futhatnak bele, akik vágynak arra hogy szeretve legyenek mindenáron..

Ez a lovagi szerelem. Amikor valamibe vagyok szerlemes, amit elképzelek.

A szerelem érzését néha nem árt megérteni, hogy mi is valójában. Mert ugyanazt az érzést sok minden produkálhatja.

Vágy, rajongás, megváltás érzés és a szeretet. Ebből persze egy olyan van, amiben boldogok is lehetünk. A többi illúzió és beleképzelés.

És ez megéri?

És ez biztosan szerelem?

Hát ne szégyelld, hogy szerelmes vagy.

Légy rá büszke. A szerelem szerintem felemel.

S hát igen, lehet valaki úgy is szerelmes, hogy tudja, soha nem kapja meg azt akit teljes szívéből szeret.

Én mindig őszinte vagyok.

De ezt kezdem hátránynak érezni.

Mert kihasználják kegyetlenül.

igen...

legfőképp magunkkal., majd a másikkal is

Azt én is.

Nekem csak arra irányul a dolog, hogy amikor én voltam a hunyó, akkor teljesen mindegy, hogy más miért volt az.

Ettől az enyém nem lesz kevesebb.

Na mindegy, nem forszírozom tovább:))))

Csak sokan szeretik magukat nyugtatgatni így vagy úgy. Amivel csak az a gond, hogy emiatt ennyivel kevésbé lesznek hajlandóak változtatni rajta.

érdmes magunkkal 100%-osan őszintének lennünk.