Petesejtdonoros lombik (beszélgetős fórum)
Szia!
Én is drukkolok , hogy a spontán terhesség jól haladjon. 🤞 🤞
Saját példa: Nekünk májusban megvolt az időpont Nyitrára, és előtte 4 nappal kiderült, hogy spontán terhes vagyok. Most 24. hetes a Picike, januárra várjuk, és eddig minden rendben van.
Szóval bízni, hinni kell, mert csodák bizony vannak!!!! 🙏🏻🙏🏻
Szia Jath!
Hű, nálatok most aztán tényleg összejöttek a dolgok. Azért én halkan drukkolok, hogy a spontán terhességed most rendben haladjon.🤞 Mindenesetre az életnek tényleg sajátos humora van.😀
Szia Zsuko, nagyon örülök, hogy ilyen jól álltok (2in1), pláne, hogy minden rendben is van! Szuper hírek🤩 Már csak alig pár hónap van hátra!😍
Mi elindítottuk közben a donoros kört, elutaltuk a PGT-A tesztek miatt kért emelt összegű előleget (5800,- EUR), október 2-án lesz a donor punkciója, ami miatt kiutazunk aznap Brno-ba a férjemmel, és mindeközben megint elindult egy spontán terhességem, amiről fogalmam sincs, meddig tart(hat) most, mert nyilván nincsenek illúzióim a sejtminőséggel kapcsolatban, de azért érdekesen indul ez az első donoros körünk😄
A klinikának nem is jeleztem, valószínűleg nem fog számítani a folyamatban és felesleges lenne leállítani a donoros kört, de azért magamban mosolyogtam sokat az elmúlt napokban, hogy az életnek időnként sajátos humora van🙈😄
Szia!
Nem feltétlenül lesz fél év múlva a beültetés. A méhen belüli NK-nál az a helyzet, hogy megcsinálják a vizsgálatot, utána vársz talán 3-4 hetet az eredményre (ha jól emlékszem) és ha esetleg kiderül, hogy pl kevés a méhen belüli NK, akkor a következő ciklusban megkarcolgatnak, hogy több legyen. Lehet ezt utána még egyszer meg kell ismételni. Szóval azért húzódhat el, mert a kezelése is ciklushoz kötött. Nekem nem volt ilyen vizsgálatom, csak valaki mesélte nekem, aki volt ilyenen.
Sziasztok
A 3.beültetés előtt nk sejt vizsgálatot javasoltak,biopsziàval,ezért most újra kell csináltatnom vizsgálatokat,kenet,vérkép,mert frissek kellenek.A koordinátorom azt irta ezek most akkor megint fèl évig jók lesznek a beültetèsig...kicsit sokkot kaptam,ez a folyamat ilyen sokáig tart???hogy csak fél év múlva ültetnek be?
Szia, neked kell eldönteni a kérdést, viszont annyit írnék hozzá, h soha a rengeteg lombik alatt nem használtam clexánt, ellenezte az orvosom, nem volt indokolt , viszont a legutolsónál ( másik orvos) mondta, h szúrjuk háát énis dilemmában voltam rendesen, de úgy voltam vele, h most mindent másképp fogok csinálni mint eddig, a vitaminokat elhagytam( mindent) a párom is, és nekiálltunk szúrni, és láss csodát sikerült😊
Most nem azt akarom mondani, h ez a recept, mert azért egy adag szerencse holdállás és ki tudja mi kell a sikerhez.
Én nem bántam meg a clexant 😊
Sok sikert neked🤞🏻🤞🏻😊🙏🏻🙏🏻
Örülök, hogy minden rendben van! 😊
Nálunk is hasonló a helyzet.
A Clexannal annyi lehet a gond, hogy hajlamosabb lehet az ember a vérzésre. Ez a hematómáknál problémás lehet. Másrészről én azt tapasztaltam az ismeretségi körömből, hogy Clexannal és Clexan nélkül is ugyanúgy vannak vérzések, hematómák. Nekem például nem volt hematómám, eddig a 21 hét alatt a 8. héten volt egy minimális vérzésem. A tavalyi terhességemnél semmi vérzés nem volt. Most nyáron két ismerősöm szült, végig Clexanoztak, de egyikőjüknek se volt vérzése, se hematómája. Szóval, szerintem nem kell félni a Clexantól, hanem mindent meg kell tenni, hogy vigyázzunk magunkra. Az pedig ne zavarjon, hogy a kintieknek ellentmondasz, én is volt, hogy megtettem, de nem mondták azt, hogy akkor nem vállalnak. 😀
Szóval októberben kezdtek. Remélem minden simán fog menni, drukkolok!
Köszönöm a válaszod és örülök, hogy minden rendben nálatok és lassan babázni fogsz🥰
Clexant nekem is 0,6-ot írt a hematológus, megbízok benne, igaz csak kétszer találkoztunk, de tényleg tapasztalt dokiról van szó, meg ártani szerintem nem árthatok vele, nem? Csak kicsit hülye helyzet, hogy ellentmondok a kintieknek így.
Mi most úgy állunk, hogy ha minden jól megy októberben kezdjük a 2. petesejtdonoros kört.
Már rég néztem a fórumot, most írok egy kis helyzetjelentést. Megvolt a második trimeszteri genetikai ultrahang és a magzati szívultrahang is, szerencsére minden rendben van. 😊
Akinek van kedve, meséljen, hogy hol tart, mi újság. Vannak itt, akik már szépen haladnak, van akinek nemrég sikerült a beültetés, van aki nemsokára indul. Észben tartom, hogy ki, hol tart. 😊
Szia!
Nekem egyik ismerősömnek volt, hogy csak hetetozigóta volt. Neki az egyik hematológus javasolta a Clexant, a másik nem. 🤷♀️ Az a baj, hogy ahány orvoshoz elmegy az ember, mind mást fog javasolni. Mindenesetre az ismerősöm úgy döntött, hogy akkor marad annál az orvosnál, aki javasolta és szúrta végig a Clexant.
Nekem is kell Clexan és Aspirin protect is, de nekem van homozigóta eltérésem is (egy homozigóta, kettő heterozigóta). Ráadásul én nagyobb adagot kapok, nem a megszokott 0,4-et, amit általában adnak, hanem 0,6-ot és szerencsére nem lett hematómám.
Bagócsi pedig nőgyógyász, nem hematológus. Ha úgy döntesz, hogy használod a Clexant és az Aspirin protectet, akkor meg csak írd meg, hogy a hematológus javaslata alapján mikor használni fogod. Nem fogják azt mondani, hogy ne használd.
Én már annyi orvosnál jártam, hogy azt csináltam, hogy amelyik szimpatikus volt és úgy éreztem megbízok benne, arra hallgattam és kész. Nem tudunk mást tenni ebben az útvesztőben.
Sziasztok, kérlek segítsetek!
Az elmúlt több, mint fél év kivizsgálásokkal telt. Immunológiai, diabetológiai és hematológiai részen is derültek ki problémák, egy főnyeremény vagyok!
A hematológus szerint Clexant és Aspirin protectet is kellene használnom legközelebb, holott nincs trombózis hajlamom “csak” MTR és MTRR génekre heterozigóta vagyok. Ekkor mondta is, hogy a kintiek nem fogják így indokoltnak tartani az általa javasoltakat. Írta is Bagócsi, hogy szerinte nem kell se Clexan se Asp.pr.
Volt valaki hasonló helyzetben? Most használjam vagy ne? Ha mégis használom, a kinti dokinak jelezzem vagy mélyen hallgassak róla?
Ezek szerintem is nagyon fontos kérdések.
Mi is még csak a donoros út kapujában vagyunk, és mi is azt tervezzük, hogy az elejétől nyíltan beszélünk erről a gyermekünkkel és nemcsak vele, hanem a környezetünkkel is, tulajdonképpen mindenkivel, akivel ez bármilyen kontextusban felmerül.
Mi a lombikfolyamatot is teljesen nyíltan vállaltuk a teljes családunk, a barátaink és a munkatársaink előtt is, így a donoros útról is beszéltünk már, hogy egy utolsó saját sejtes kör után ez lesz nálunk a következő lépés.
Viszont amikor elkezdtünk mélyebben belegondolni mi is, hogy ha a gyerekünk, aki ha úgy alakul, mindent tud a származásáról a kezdetektől (születésétől mesélni tervezzük neki), és pl. az óvodában, egy kiránduláson, vagy bárhol, ahol akár számunkra teljesen idegen embereknek is lehetnek, vagy ahol nem vagyunk már vele, elkezd erről boldogan és nyíltan beszélni, kap majd rosszindulatú, bántó vagy értetlenkedő megjegyzéseket, ettől mennyire fog esetleg lelkileg sérülni?
Mert én azt gondoltam, hogy ha kvázi előremenekülünk, és mindenhol hirdetjük, hogy mi a helyzet és sokat beszélünk róla, akkor ez nem lesz fura vagy problémás senkinek, aki ismeri a gyerekünket és minket és bármilyen helyzetet így tudunk majd kezelni. Ha valaki rosszul áll hozzá, megbeszéljük vele és a gyerekkel is, ha nincs megértés, akkor elmondjuk a gyerekünknek, hogy az illető olyan ember, aki ezt másképp látja, nem igazán érti, de nem kell vele foglalkozni. És ha végképp nincs más megoldás, akkor az ilyen embereket kizárjuk az életünkből. Mert a gyerekkel való őszinteség szerintem sokkal fontosabb, akár egy közeli barátnál, családtagnál is, bár nálunk eddig minden hozzánk közel álló ember elfogadó ezzel kapcsolatban.
De az idegenek esetleges rossz reakciói, bántása azért kicsit nekem is ijesztő, viszont bízom benne, hogy ha úgy alakul, ezt is megtanuljuk kezelni.
Mi is úgy tervezzük, hogy a gyerekünkkel szemben sosem lesz ez tabu, de jelenleg csak 1-2 ember tudja a hátteret. És még nem tudjuk, hogy mikor (milyen életkorban) lesz az a pont, hogy neki ezt egyértelműen elmagyarázzuk. Ahogy Mancs is írja, egyrészt van az az életkor, amikor csak érdekessegként mondogatná mindenkinek, anélkül, hogy igazán értené. Másrészt nem szeretnénk, hogy egy "jószándékú" felnőtt esetleg félremagyarázza ezt neki, mielőtt mi, a szülei megtennénk.
Addig is mindenféle adományozás része lesz az életének. Adunk a nem használt játékaiból olyan gyerekeknek, akiknek nincs. Szoktunk ajándékot venni gyermekotthonban lévő kicsiknek, ezt már segített csomagolni. Fogunk beszélni vele az adományozás bármilyen formájáról (véradás, szervadományozás, pénzbeli adományok, időt adományozni önkéntes munkával, ...) és az örökbefogadásról is. Bízunk benne, hogy így természetesebbnek veszi, hogy ha valaki tud valamit "adni", amivel mást boldoggá tesz, ez egy csodálatos dolog. És hogy ő is egy ilyen csodálatos dolog részeként lépett az életünkbe. 🥰
Sziasztok,
ritkán nézem ezt a fórumot, bár nagyon hasznos és jó gondolatokat olvashatok itt mindig a lányoktól (és Zsukonak most külön, szívből drukkolok épp!!), de erre a kérdésre reagálni gondoltam én is. Nagyon hasonlóan a többiekhez, 46 évesen és 3 sajátsejtes lombik után, mivel a lombikok során leszívott huszonsok petesejtből sem lett végül euploid embriónk, még ha közben spontán terhesség is elindult, de egyértelműen életkori okoknak betudható petesejthiba miatt donoros körünk lesz végül. Mivel idén, a legutóbbi spontán terhességem idején kiszámoltam, hogy ez már a negyedik(!) évtized, amikor épp terhes vagyok (1999-2009-2015/16-2024), rájöttem, hogy ennek inkább örülök, mintsem szomorkodnék a veszteségen, és a férjemmel átbeszélve a 3. gyerek iránti vágyunk változatlanságát nyugodt szívvel döntöttünk a donorsejtes próbálkozás mellett. Eddig minden terhességem spontán volt (lombikra csak az utolsó két évben került sor és beültetésig nem jutottunk el a PGT-A tesztek eredményei miatt), a terhességek pedig vagy spontán vetéléssel, vagy élveszüléssel végződtek mindig, a sorminta eddig teljesen azonos volt: most elvileg szülésnek kellene majd jönnie🙂😄
Két csodaszép szőke kékszemű fiam van (2009 és 2016, 6 év korkülönbséggel születtek, ahogy terveztük, hogy legyen közben időnk magunkhoz térni kicsit), és kiköpött hasonmásai egymásnak és az apjuknak: az én barna hajú-barna szemű, könnyen barnuló bőrtípusomból és a genetikai adottságaimból SEMMIT, de konkrétan TÉNYLEG SEMMIT nem örököltek, még a felmenőim fizikai adottságait sem mutatják semmiben, kizárólag a férjemét. Ránézésre akár le is tagadhatnám őket, ha nem lennék persze baromi büszke rájuk (a férjem nagyon szép ember, izmos, magas, jóképű és sportos) szóval a srácok igazán jól jártak a genetikai lottóval, na de ennyit arról, hogyan képzeljük el előre az öröklődést, meg hogy a közös gyermekünk majd BIZTOSAN a párunkra / ránk / valamelyik felmenőnkre stb. fog hasonlítani. Hát baromira nem, vagy legalábbis nincs erre garancia. Én például mindig is vágytam egy barna hajú, barna szemű kislányra - de ehhez szerintem akkor fogok a legközelebb kerülni, amikor végre belevágunk a petesejtdonoros körünkbe😄
Drukkolok mindenkinek, akinek épp folyamatban van, akinek meg már sikerült, annak szívből gratulálok!🤩
Számomra az pedig teljesen egyértelmű, hogy a donorsejtes származás tényét a gyereknek születésétől kezdve tudnia kell, éppen úgy, mint az örökbefogadás tényét is: pont olyan természetes információnak kell(ene) lennie, mint hogy fiú-e vagy lány. Ha emlékszik arra, hogy mikor tudta ezt meg, akkor az már traumatizáltságot jelent ebben a kérdésben. Ezt annak idején egy örökbefogadásra felkészítő szervezet vezetőjétől hallottam így és teljesen életszerűnek is éreztem, mivel több ismerősöm van/volt, aki kamaszként vagy felnőttként tudta meg, hogy örökbe fogadták vagy sejtdonortól származik, és életre szóló traumát okozott mindegyik eset. A nehézséget számomra vagy szerintem inkább a környezet jelenti ebben, hogy hol húzzuk meg azt a határt, hogy a szűk családon kívül kire tartozhat még ez az információ, és kire nem. (??)
De ezt a gyakorló donoros szülők biztosan sokkal jobban tudják már, nekem ebben semmi tapasztalatom nincs egyelőre. A többiek korábban leírt gondolatait én is nagyon köszönöm, nagyon hasznosak voltak!❤️