Nem kell se férj se gyerek! (beszélgetés)

Ezt en sem ertem, miert nem tudja megoldani, de ha nem, hat nem. Engem a stabil parkapcsolatom ha nem is kulonosebben motival (motivalva vagyok anelkul is), de egy biztonsagot, nyugalmat ad, es jobban tudok a munkamra koncentralni, mintha hulye ferfiakon gorcsolnek. De attol, hogy en igy reagalom le a dolgot, meg nem kotelezo mindenkinek. Ot zavarta. Szamomra ez furcsa, de nem elkepzelhetetlen.

Nekem meg van egy baratnom, aki mar lassan 40 eves, es bar letagadhatna 10 evet, a biologiai oraja erosen ketyeg. Szep, okos, talalekony, joszivu. Megis, sorra botlik bele az idiotabbnal idiotabb pasikba, pedig o szeretne maga melle normalis partnert es gyereket is. Na OT kicsit sajnalom... mert nem a maga valasztotta utat jarja (bar ezen is tudnanak vitatkozni az ezoterikusok).

Én is itt vagyok! Sőt, igazából nagyon elítélem azokat a nőket, akiknél egyszer csak "kattan" valami és elkezdik ezt a gyerekgyártó munkát. Dolgozz többet, kell a pénz nagyobb ház, kombi autó, stb, stb... peteéréskor duplán vagyunk együtt... pasi meg pupillázik. Persze ez egy szélsőséges példa. De van ilyen is.

Én az életem társát kerestem, akivel jóban-rosszban együtt lehetek. Megtaláltam. Nem rontom az összképet. :D

Azért írtam úgy, hogy - általában -

Ha ez sikerül, mármint hogy "megfelelő" társat is találnak, és ráadásul neki se kell a gyerek, akkor még szerencsések is.

Cafolom. Most jo?

Lehet, hogy sokan nem egy eletre valo testi-lelki partnert, hanem apat keresnek a ferfiakban, de az ilyenek ferjeit csak sajnalni tudom.

Na tessek, mar ketten vagyunk ;)

Es mondok meg jobbat: nalam volt egy (kb. 3 eves) idoszak, amikor majd' meghaltam egy babaert. Ez az az idoszak volt, amikor pasi meg lathataron sem volt, sot, ismerosok se nagyon (epp frissen kulfoldre koltoztem). Viszont, atmenetileg egy halalosan unalmas munkat kellett vegeznem a megelhetesert (es igen, valoban unalmasak es szurkek voltak a hetkoznapjaim).

Akkor most mi szuli a gyerek utani vagyat? Hormonok? Unalom? Nem hiszem, hogy csak egyfaktoros lenne a dolog.

Akkor az, amit te annak hiszel nem a "nagy Ő"!

A nők - általában - nem férjet keresnek, hanem apát a leendő gyermeküknek.

Lehet cáfolni!

nagyon józanul látod a dolgokat,megértelek.

De a saját érdekedben engedd meg magadnak azt a kiskaput,hogy adott esetben változtatsz ezen a döntésen,ha úgy érzed/ látod jónak.

Ilyen is van, valóban.

De miért lenne ez sajnos?

Ha ő így érzi magát boldognak, akkor hajrá!

Az pedig, amit érzett az közel se volt a szerelemhez.

Ahogy írtam, még a kialakulásához, elmélyüléséhez is kevés pár hét, hónap, nem pedig ahhoz, hogy ki is tudjon szeretni valakiből!

De persze mindenki úgy érez, ahogy gondol.

Senki nem akarok meggyőzni az érzése valódiságáról, vagy hamisságáról.

Ha ő ezt úgy érezte, hogy szerelem volt, akkor számára mindössze ennyi volt.

Nem sajnálom, mert nincs tisztában azzal, hogy miről mondott le.

Látom a jövendő nemzedék gyerekei eléggé le lettek írva ezen a fórumon....

Ha egy család, anya,szülö...megfelelő szeretettel, értékekkel neveli pici gyerekét....kevésbé tudja azt a gyereket elvinni a környezete rossz irányba.Látom a lányomon.Soha semmit nem tiltottam,mindenhez közel engedtem avval az elhatározással,hogy inkább arra tanítom meg hogyan kell használni....mint sem eltávolítani tőle,hisz úgy sem lehet... ez vesz körül minket.És ezekre akkor van még esély amikor érzelmileg nagyon függ tőlünk...10 éves kor után úgy sem lehet nevelni.Ha az alapok jók,van esély a későbbi normális életre....

Van is egy ilyen könyv asszem az a címe: Az első 10 év.

Persze egy csecsemőtől irtózó embernek valóban nem kell gyerek,nagy dolgot tesz az emberiségért,hogy nem szül.Ezt minden rossz szándék nélkül írom....nem véletlenül van annyi lelkisérült gyerek...

Ismerek olyan (egyébként nagyszerű) nőcit, aki a karrierépítést helyezte minden elé. Ez volt a legfontosabb. Egyik egyetemet végzi a másik után, rengeteget tanul, dolgozik. Nagyon okos csaj, intelligens, szerethető.

Eljött az életében a szerelem... Tartott pár hétig (hónapig) talán, ekkor a csaj észrevette, hogy hanyagabbul kezdi a munkáját, rosszabb jegyeket kap a suliban, nincs kedve tanulni. Félrehajtotta a fejét, nagy levegőt vett, elszámolt százig, és.... IGEN, jól sejted. Kirúgta a palit:(( Utána szomorkodott egy ideig, legutóbb örömmel újságolta, hogy túl van rajta. Nehogy már valaki az útjába álljon...

Oké, talán nem mindenkinél ennyire drasztikus a munkamánia, de ilyen is van. Sajnos.

Ahogy korábban írtam is (abban a hosszú hozzászólásomban) mindaddig működik a fentiek tagadása, valamint a karrier építésének szándéka, amíg valaki igazán szerelmes nem lesz.

Mivel a társ megtalálásának esélye, akivel ez az érzés elhatalmasodhat rajtunk, elég kicsi, így szinte biztosan állítható, hogy könnyedén elkerülhető ez a "kényszer" :))

A vágy a gyerek után, majd előbb-utóbb megjelenik, ha megjelenik.

Én olvastam, értettem is.

Egy baj van: egy nőnek sajnos kevés idő áll rendelkezésére, hogy a munkájában kitűzött álmait is megvalósítsa, és még gyereket is szüljön. Néha pedig ez a kettő nem összeegyeztethető.

Kérdés, melyik a fontosabb? Melyik az, amely nélkül nem tud élni? Ez esetben ezek szerint a munka.

Olvasta valaki Larina 348. hozzászólását?

Ez sokkal érthetőbbé teszi azt, hogy (most még) miért nem kell neki se férj, se gyerek.

Idézném:

"Nekem vándorlós a munkám, nem akarok Magyarországon maradni, de csak 3-5 éves futamidejű projektjeim (kutatások) vannak. . Szeretnék sok helyen megfordulni a világban. Gyerekkel a hátadon, úhgy, hogy 3-5 évente más országban esetleg más kontinensen dolgozol. . elképzelhetetlennek tartom. Pasi még talán lesz, aki bevállalja, hogy jön velem egyik országból a másikba. . De ez az életstílus kevés embernek vonzó."

Azért (mint ezt neki is írtam) némiképp más megvilágításba helyezi az elhatározását.

Vagy csupán én látom így?

Ezt a mondatot is ritkan hallom :DDDD

Koszi, jol esett ;)