Na ezt fejtsétek meg (légyszi)! (beszélgetés)

Előbb tudni nemigen lehet.Én mostmár azt csinálom,hogy kiadom magamból a kezdeti lekesedést,,de mértékkel:mondjuk csak minden második sms-t írom meg:)a többit csak magamnak,elteszem.És ha már adtam mindenből 1 kisadagot(pl.sms,programötlet,főzés,meghívás) akkor megvárom,amit ő reagál:hogy hogyan fogadja,hogy viszonozza-e..mindegyik félét.Addig többet sztem nem szabad lépni.Tudom,hogy ez durván mérlegelésnek látszik,de nemigen szadad e fölé menni,mert az elején könnyen elgurul a ló,é s az ember akár észre sem veszi,hogy ő ad bele sokkal többet.

Kicsiben azért voltak ilyenek,ill.1 nem saját példa: barátnőm tulképp beleszeretett egy pasiba,msn-en,hogy milyen jó fej,és mennyi közös téma..bő 1 hét alatt.Aztán utána rájött,h tulképp ő írt egy csomót a srácnak,aki csak szmájlikat bökött közé..de ehhez kellett vagy 3 hét,és a nagy kiábrándulás közben.

Én is voltam így cseten,hogy egyszer csak azt vettem észre,hogy azt gondolom,milyen jófej srác,közben meg én írtam a csevegés 80 % át,magamat szórakoztattam.:D

Pár napja nem jártam erre, sok munka közt gondolkodtam is, és újabb dolgokra jöttem rá! Jó dolog ez az önvizsgálat.:)

Mert ugye, nekem is a fejemre nőttek a pasik, volt aki pillanatok alatt, volt aki hónapok alatt, de mind a fejemre nőtt. Miért?

Mert bennem (sajnos?) elég nagy az ösztön - vagy nem tudom minek nevezzem - arra, hogy adjak. Nem tárgyakat, hanem úgy általában, ilyen vagyok. Nagyon szeretek gondoskodni, a másikra odafigyelni, neki mindent megadni. Igenám, de azért nekem sincs mindig pasim, voltak hosszú magányos időszakok, és ilyenkor valahogy mintha feltorlódott volna bennem ez az egész, aminek az lett a vége, hogy ha összejöttem valakivel, akkor igyekeztem maximális lenni, és csak adtam és adtam. Mindig az siklott el közben, hogy mit akarok ÉN, hogy nekem mi a jó, mert csak örülni tudtam annak, hogy van a másik, és ez de jó, és akkor naná, hogy odafigyelek rá még akkor is ha nyűgös vagyok. Gyakorlatilag saját magamat szorítottam ezzel háttérbe. Persze, hogy a fejemre nőttek!

Valami olyasmit szeretnék megvalósítani, amit Te írsz: adni, de előbb tudni akarom, érdemes-e?

:) ezek nekem mindig szembeötlő dolgok voltak a másik emberről,mindenkinek van iylen: van,aki a cipőket nézi,meg a körmöket..én ezeket:)

Megoszt amikor társkeresőn voltam vagy..1 évig,akor sok emberrel beszélgettem,és voltak tipikus dolgok,amire rájöttem,h ezt pl.érdemes figyelni.

Szia:)

Némi oroszlánozás után újra itt :D

Vigaszul:csak akkor kaptam észbe,mikor már tényleg csúnyán kihasznált az egész élet,és az igaz,hogy a párkapcsoaltaimban figyeltem,h ne ez legyen,de a réggebbi hosszúban azért így is a fejemre nőttek dolgok.

Nagyon mélyre kerültem,ott dőlt el bennem( tehát annyira nem direkt csinálom,hanem üvölt benem az életösztön),hogy mostmár csak akkor csinálok valami kötöttet bárkivel,ha az nekem ad többet.Persze én is nagyon odateszem magam,de csak ha a másik meg majd'a nyakát töri:D

Ezt inkább önzésnek hívnám,nem pofátlanságnak,de mostmár azt gondolom,ennyire kell önzőnek lenni,ha az ember nyeregben akar lenni,és nem sodortatni magát mindenfelé.

Nem vagy lekésve,én 40 vagyok,és csak pár éves a nagy változás az életemben.

A"hogy kell csinálni"?-n gondolkodom:) nekem ösztönös volt,de majd írom,ha vmi az eszembe jut:)

Még magammal sem beszéltem meg ezt így soha,azért is fogalmazom meg itt ilyen alaposan.

Szia, nagyon örülök, hogy írtál! :)

Azt hiszem, nem volt hiábavaló ötlet megnyitni ezt a topikot, sokat gondolkodom azon amit leírtatok, és azon is amit én írtam le. És örülök annak, hogy vannak ezek szerint hozzám hasonlóak.:)

Te hány évesen találtad meg azt az embert akivel együtt vagy?

Egyébként én is arra a következtetésre jutottam, hogy az Oroszlánokat kilométerre kerülni fogom. Remélem ők is engem, különben kutya nehéz dolgom lesz.:) Valaki olyanra van szükségem, aki az exeknél sokkalta nyugisabb. És kevésbé egoista. És lehetőleg egyáltalán nem szeszélyes.:) Persze kicsit félek attól, hogy így meg unalmas lesz, mert azért valljuk be, az a tűz, ami egy Oroszlán pasi szemében benne tud lenni, hát... nő legyen a talpán, akinek erre nem kezd el remegni a térde! :P Igen igazad van, emiatt választottam őket. Holott egyikük sem tipikus rosszfiú. Viszont élni, tervezni nekem nem lehet velük, így aztán, pá, Oroszlánok! :)

A másik téma amit rakosgatok össze magamban, az még egy visszatérő dolog. Megpróbálom szavakba önteni.

Szóval én, mint erős Skorpió nő, igazából gyenge nő szeretnék lenni, egy férfi oldalán, ugyebár. És mivel egy gyenge nő nem dominál le férfiakat (megtehetné, hohó, nagyon is!, de nem teszi), ezért a férfiak pillanatok alatt a fejére nőnek. A vége rendszerint az, hogy Millei kikéri magának az eljárást, és kilép a kapcsolatból, mondván, így vele nem lehet bánni... na igen, csak ezt az oldalát a férfiak Milleinek nem ismerték. Mert nem dominálta le őket az első pillanattól, így elengedték a gyeplőt. A vége egy sértődött nő, és egy lelkifurdalásos férfi, plusz egy tönkrement kapcsolat.

Na, ha kitalálom, hogy ezen hogyan változtassak, akkor már tényleg öröm és bódottá következik! Vagy nem. :)

Szép vasárnapot mindenkinek!

Azt hiszem megvalaszoltad elozoekben feltett kerdesed...

magyarul:

keruld az Oroszlanokat, jo messzire :), mert neked is kellene a behodolas stb. (mert van oroszlanod), ugyhogy egy behodolo jegy szulotte jobb lenne...

mondanak az asztrologusok (de nem vagyok asztrologus)

ehhez kepest a valosag nalam: oroszlan skorpio aszcendenssel, es mindeddig oroszlanjaim voltak, veluk passzolt (minimalis ideig) minden, es ahogy irtad, rahuzhato az en eletemre is az eseted.

de ha vigasz neked, egy majdnem oroszlannal tengetem eletem (aug. vege...), nem mondom, hogy viharmentes, nincs behodolas sem egyik fel reszerol sem, keruljuk az egoizmust es a vitakat... csak igy lehet szerintem

amig gogosen oroszlankodtam, csak viszonyaim voltak (oroszlanokkal persze), ugyhogy pontosan tudom mirol beszelsz :), ha ez vigasztal :).

szoval nyugi es keress valami nyugisabb jegyet, mint az oroszlan, bar ugy gondolom, a 'rosszfiuk' jonnek be neked, azok meg fokeppen emez (vagy masik) tuz jegyhez tartoznak... azokkal gyakorlatilag masra nem fogsz jutni, mint ideig/oraig tarto viszonyra...

Röviden: szereted őket, és az ő példájukat követed. Akkor is, ha az neked nem jó.

A szkepticizmust tapasztalattal lehet gyógyítani...

A kineziológia meg a családállítás valami csodaszer lehet, mert mostanában annyi mindenre ezt javasolják, hogy a végén még a náthát és az orrpolipot is ezzel fogják gyógyítani.:ppp

Bocsi, kicsit szkeptikus vagyok.:) Arra rájöttem magamtól is, hogy valszeg családból hozom ezt a dolgot (pl. hogy engem mindig jó kislánynak neveltek), de nem értem, mi az összefüggés a felmenőim szerelmi élete meg az én választásaim között.

Tévedsz, nagyon is sokan vannak, akik nem boldogulnak, és mindig ugyanoda jutnak. És fontos felismerni, hogy ha újra meg újra ugyanaz történik, akkor ez egy MINTA. A mintákat általában a családunktól tanuljuk, hozzuk. Ezzel kell valamit kezdened, és magadon dolgoznod.

A kinezológus nem volt rossz ötlet, én családállítást javasolnék.

Egyébként én is hasonló cipőben járok: vagy nekem nem kell a pasi, vagy én nem kellek neki. Meg is találtam a gyökerét a családomban: különböző okok miatt a női felmenőim olyan férfiakhoz mentek hozzá, akibe nem voltak szerelmesek...

Na, némi netprobléma után újra itt.

Az az érdekes abban amit írsz, hogy rávilágít arra, hogy mit is kéne másképpen csinálom.

Ahogy olvasom a kis tesztelgetéseket, így jövök rá, hogy nekem eszembe se jutna/jutott volna eddig így viselkedni, sőt! Én mindig igyekeztem megfelelni, hogy elég jó legyek. És erre most jöttem rá!!! Kicsit durva? :D

Jó, mondjuk arra már ráébredtem, hogy jókislánynak abszolút nem éri meg lenni, ennek jegyében tartottam szeretőt, de ha belegondolok, ott is én igyekeztem megfelelni inkább, pedig...

Na, most gondolkodhatok azon, hogyan legyek sokkal inkább pofátlan, mint eddig. Hogy kell ezt csinálni? :))

Mondjuk én pont a párkapcsolataimra nagyon tudtam és akartam figyelni,hogy legalább ott ne történjen meg a kihasználás,ha már az élet más területein igen..tehát lehet,hogy nem leszek jó összehasonlítási alap:)

Ha valakit komolyan szerettem volna venni,direkt belerohantam a sűrűjébe,a hülye helyzetekbe: elmondtam,h egyedül szeretek lenni-élni(ami egyébként igaz),és nem mindig van kedvem társasághoz.Fura helyekre vittem el meglepiből kirándulni,hogy hogy reagál,hogy nekem ez tetszik.Cikis dolgokat csináltam nyilvánosan,hogy lássam,menyire külsőkontrollos,mennyire van velem akkor,vagy a külvilág reakcióival törődik.Bedobom elég hamar az óvszertémát(pedig én szedek gyógyszert),hogy hogy reagál,löki-ea sablonokat,hogy zoknibanlábanmosni..

Említek dolgokat,kis történetekbe ágyazva,hogy miket szeretek,mik tetszenek,aztán később visszakérdezek,hogy emlékszik-e..ilyesmik

Nagyon jó dolgokat írsz! :)

Egen, az én "erőmet" is sokan kihasználták már. Remélem ennek örökre véget tudtam vetni!

Azt tudom, hogy nekem is sokkal tudatosabbnak kéne lennem, pontosabban céltudatosabbnak. Valahogy úgy működik ez, hogy ha valaki a párom lesz, akkor ellágyulok tőle, és ezt használják ki. Mire észbe kapok, túl késő.

Sajna a sok magány megteszi a hatását erre is, amikor összetalálkozok valakivel, akivel tetszünk egymásnak, akkor valahogy véget ér ez az öntudatosság (ami elviekben létezik), felülírja az, hogy rohadtul tud hiányozni az, hogy mondjuk átöleljenek, megcsókoljanak, nő lehessek egy férfi mellett stb. Talán itt csúsznak el a dolgok, és itt veszítem el az irányítást, olyan pasi meg még nem volt, aki ne akart volna visszaélni ezzel.

Neked mi a módszered, hogyan "teszteled" a férfit?

bocs: jav. 1 sor:

ezek már csak véglények

Legtöbbször pont az értelmes,érzékeny emberek lesznek depresziósok,mert jobban megérinti őket a kilátástalanság,és többet jár az agyuk.

Negatív,igen,de benne lehet a nagyon pozitív lehetősége is,főleg ha lehet látni,hogy ötletei vannak,ihyekszik kimászni a bajából,és közben nem akarja tönkretenni a környezetét-több értékes emberi tulajdonság"kilátszódhat" egy depressziós emberből.

de valóban sokkal könnyebb alapból egy ép lelkű optimistával.-csak nála meg nem lehet tudni,hogy hogyan reagál majd,ha beüt valami baj.

Vannak olyanok,akik életed végéog lógnának rajtad,élnének"belőled": euek már csak véflények,nem férfiak,és nem Emberek.Akikről én írtam,azok "csak" hosszab ideig rossz passzban vannak,de belül még szeretnének férfiak lenni,tudják miylen az,hogy kéne lenni,ezért okoz egy idő után feszültséget,frusztrációt bennük,hogy te jobb vagy,és beléd kötnek,meg elvadítanak maguktól,meg nem akarnak szeretni,sőt sztem nem is tudnak,mert a frusztráció nagyobb.

Azért te kivételesen erőt sugárzó nő lehetsz,ha íg tapadnak rád ezek a műfajok.

Én is egy olyan mindent megoldó,önálló típus vagyok,de mikor sok év alatt észrevettem,hogy ezt kihasználják sokan,akkor változtattam,rájöttem,hogy én mostmár pihenek kicsit:direkt nem csinálok meg dolgokat,amit régen igen,és várom,hogy a másik tegye meg pl,sőt oylan helyzeteket alakítottam ki még a kapcsolatom elején,hogy lássam,mennyire férfias is ez az én választottam:) Határozott-e,kitartó-e,betartja-e a szavát,van-e irányító hajlama,és mennyi-ez jó módszeresnek tűnhet de nekem bevált.

Én másképpen tapasztaltam. Azt vettem észre, hogy ezek a férfiak észrevették, hogy én nem vagyok olyan gyenge, és tőlem "szívták az energiát". Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de tényleg így volt.

Sajna ha szerelmes vagyok, akkor nem tudok olyan szigorú és következetes lenni, mint így írásban, akkor ellágyulok, és rendszerint későn kapcsolok, hogy hahó, itt valami nem stimmel. Jellemző a gyengeségre (bár talán lehetne gyávaságnak is nevezni) hogy többen voltak, akik szakítani nem akartak ugyan, de azért szeretni se. Egyszer csináltam végig egy ilyen se veled, se nélküled állapotot valakivel, közel két évig, baromira rossz volt, végül kiléptem belőle. És azóta, ha ezt tapasztalom - háromszor fordult elő az utóbbi években! - akkor lépek én.:/ De így se jó.:/

Ördögi kör.:(((

Igen,ez nagyon fontos dolog.Nagyon. Nekem több mint 10éves kapcsolatom ment rá arra,hogy rájöttem:a párom gyengébb,mint én.(De ehhez egy igazán nehéz helyzet kellett,mert egyébként nagyjából jól megállta a helyét.)Ezután már nem tudtam ugyanúgy szerelmes lenni belé.

A gondoskodás a legtöbb nőben benne van van,bennem is,de azt azért nem szeretem,ha azt látom,hogy nélkülem levegőt sem bír venni:(

Szerintem ezek a férfiak érezték,hogy te ismered a gyengeségüket,és nem tudnak fölébed kerekedni,ezért léptek tovább( ha nem te teted meg hamarabb,ugyanezérta felismerésért)

Valamilyen szinten igen, hasonlítok rájuk. (Egyikükre főleg. Ő a tükörképem.) A kellemetlenebb tulajdonságokban is, részben.

Abban szintén igazad van, hogy én nem vagyok egy higgadt típus.:) Temperamentumos vagyok, izgága, menjünk-csináljuk, türelmetlen vagyok. Magasak az elvárásaim a téren, hogy nem tűröm a tiszteletlenséget, a bunkóságot, és gyűlölöm, ha méltatlanul mellőznek.

Egy fontos dolgot elfelejtettem megírni, pedig szinte kivétel nélkül mindegyik exemre igaz: hogy gyengébbek nálam. Nem fizikailag értve természetesen. De mindegyiküknél volt valami hiba, ami gyengítette őket, hol depresszió, hol kóros önbizalomhiány, hol ez, hol az. Én meg olyan tyúkanyós típus vagyok, szeretek gondoskodni, támasz lenni, na persze csak egészséges keretek között. Ez megint olyan, hogy nem lehet véletlen, de nem tudom hová tenni.

Hát az iylesmit nem érdemes röviden,mert a lényegek a részletekben rejlenek.

Tehát akkor végsősoron a volt partnereidre is hasonlítasz,ha apukádra is? esetleg ezekben a kényelmetlenebb tulajdonságokban is?

Talán egy ilyen oroszlán-embernek,amiylet te írtál,egy tőle különböző,elfogadóbb,higgadtabb partner az igazi,aki nem veszi a szívére az ő szeszélyeit,nem akar vele rivalizálni,hogy ki a jobb,sőt esetleg csodálja őt.Nem lehetséges,hogy ezek miatt romlottak el a kapcsoaltaid,hogy te valószínűleg nem ilyen típus vagy-ahogy írod.

Bocsi, azt a kérdést úgy tűnik nem láttam.

Apukám már 3 éve meghalt sajnos, de tipikus Oroszlán volt sok szempontból. Érzelimleg szeszélyes, magát a többieknél mindig kicsit jobbnak, kicsit többnek tartó (nem rossz értelemben mondom ezt, de tényleg ilyen volt), ember, büszke a végtelenségig. Nagyon tudott gondoskodni, tanítani, de ha olyanja volt, teljes mértékben kizárt az életéből, ez többször is megtörtént. Nagyon szerettem, de nehéz volt vele sokszor, nem is mindig voltunk jóban.

Ami érdekes még, hogy én teljesen az Apura hasonlítok, de abszolút, még külsőleg is, csak persze én nő vagyok, meg nincs szakállam, de egyébként totális mása vagyok. Ahogy öregszem, észrevettem, hogy még a gondolataim, a cselekedeteim, a hibáim is sokszor ugyanazok, ahogy az érdeklődési köröm, a felfogásom nagyon sok mindenben és még sorolhatnám.

Na, ez most jó hosszú lett.:)

Igeeeen? Ez érdekes, én egy embert se ismerek, aki hasonló lúzer lenne szerelmi téren, mint én.:/

Igazad van, ördögi kör, ki akarok belőle törni, csak éppen fogalmam sincs, hogy hogyan.:(

Szívesen!

Az a gond hogy mondhatok én baromi okosokat, DE valószinű akkor neked kell változni ami 30 évesen már kínszenvedés. Eddigi tapasztalataim szerint a viselkedésünkkel is bevonzhatjuk a hozzánk nem illő pasikat. Van egy két ismerösöm akik ugyan ebben az ördögi körben vannak.