Ha hozzáköltöznék? (beszélgetés)
ezt cask te tudod eldonteni!
"szüleim nem tudnak engem, nagyszüleim nem tudnak engem,"
Ez amit írtál mit jelent????
Ezt úgy érted, hogy nem tudnak veled kommunikálni, mert te képtelen vagy erre, vagy azért mert már nem bírnak elviselni?
Ki kivel nem beszél már 30 éve?A szüleid és a nagyszüleid egymással, a nagyszüleid egymással, a szüleid egymással?
Veled mióta nem beszélnek, és pontosan ki nem beszél?
Megmondom őszintén én már sajnálom a barátodat is, én képtelen lennék elviselni a viselkedésedet.
A nagyszüleid, milyen korúak, dolgoznak még?
A TB-re már kaptál választ, simán lehetne intézni és meg is kapnád, de nem tudom miért húzod az időt.
Te, mint nagykorú gondnokság alá kerülhetsz. Döntéseket korlátozottan hozhatsz az életedet befolyásoló dolgokról.
A másik, ha orvoshoz fordulsz annak ellenére, hogy nem vagy biztosítva el kell, hogy lássanak szerintem. Nem küldhetnek el! Tájékozódja a neten, de én nem a fórumokon tenném hanem pld betegjogi képviselő .
Segítségre van szükséged és a környezetedben élő (knek) is, ha igaz amiket ide írtál.
szüleim nem tudnak engem, nagyszüleim nem tudnak engem, nem kommunikál senki senkivel nagyszüleim külön alszanak, nem szólnak egymáshoz 30 éve, én a szobámban vagyok.
Egyet mondjál már meg légyszíves.
A szüleid és a nagyszüleid miért nem foglalkoznak veled egy cseppet se??!!!!!!!!!
csak neki valamiért az a mániája hogy mondogatja nem kell szégyellenem magam semmiért ami történik, mintha a fejembe megfordult volna valaha ilyesmi! érdekes hogy mindig rólam beszél, magáról nem!
nagyon nagy félelmem mostanába, hogy ha sírni kibukni lát engem ami most elég sűrű, akkor nem kellek neki úgy, félek tőle, hogy rossz-passzban lásson, mert nem tudom mikor válik ettől undokká vagy dühössé.
Jövő héten, szerdán elmegyünk a kerületi munkaügybe. Aztán meglátjuk mi lesz. nem engedi hogy oda költözzzek, ez az én kívánságom volt, de nem akarja, mert nem vagyunk egy pár, és szerinte nekem se lenne biztos jó, pedig akkor is tudom hogy ott jobb volna, jobban tudnék dolgozni, nincs annyi zavaró tényező, és annyi minden ODA HÚZ, a takaróm, a fésűm, a görög mintás tányérok amiket annyira megszoktam... a napokban kiborultam és veszekedtem, kiabáltam, stb, ezt követően előhúztam egy listát és felolvastam, hogy mi változott mióta ismerem őt, és sokkal több rossz dolog van a listában, mint jó, bepontoztam minusz és plusz 5 között ezeket, -15 jött ki, szóval az az eredmény jött ki, hogy mióta vele vagyok rosszabb az állapotom! :( meg akarta velem beszélni, hogy keressek mást, mondjak le róla, ő nem akarja nekem csinálni a bajt de 40+ évesen megváltozni se akar, de nem tudom elhagyni, mondtam neki és sírtam: "végre kaptam egy családot! nem akarok árva lenni!" A kitálalás után csalódottnak tűnt, csönd volt, nézett maga elé, de azt mondta nem szomorú, ürességet érez. Visszakérdeztem hogy "Gyászt?" válaszolta, hogy mondhatjuk.... Az utóbbi időben, teljesen tönkre menve érzem magam, mindig azt érzem, hogy sírnom kell, és hogy fárasztó mosolyogni. És sokszor bőgök is, könnyekkel zokogok.
Megnézem, mi lesz, nem keresem mostantól.
Nem lehetek az, mert mert nem keresem kényszeresen a társaságot, és amikor dühös vagyok befogom a szám.
Mit olvastál utoljára? Valami löttyös lírát?
Egész másképp írsz a másik fórumodban. Itt "költői" vagy... na ezért gondolom, hogy valami nem gömbölyű a történetben.
csak hogy találkozzunk... Átmehettem volna tegnap délután amikor sírva felhívtam, hogy hiányzik nekem nagyon, de aztán mégis nemet mondtam. Mondtam hogy hideg van, és nem akarok a hidegben a gellért hegyre menni. De ezzel azt is megtagadtam hogy nála legyek. Minden hiányzik, a közös tevékenységek... Aztán 2 óra múlva csinált süteményt, pedig eddig azt mindig ketten csináltuk. Át akartam menni de azt mondta, kérlelt, hogy aludjak, meg idegileg ki vagyok merülve metró már nem járt. Pedig hajnali 5-ig vártam volna hogy elinduljak.- Ma már nem mehetek át, ezek miatt. Mert elszúrtam.
úgy érzem elfogyok. elporladnak az ujjaim mintha homokból lennék. nem mehetek át, mert azt mondja fölösleges, holnap megy dolgozni.
szóval az egész az én hibám, mert én mondtam neki "nemet" tegnap mikor felajánlotta.
egyre nagyobb a katyvasz ebben a történetben.
most is meg vagyok ijedve, kétségbeejtő kábulat ez, hogy ami eddig közös volt, közösen alkottuk, azt most büszkén újságolja hogy megcsinálta egyedül, nélkülem. Elveszett a varázs, a közös élménye. Az agyam kattog, meg sírok, be vagyok tojva, hogy ez egy jel, apránként mindennek vége amiben párban vagyunk.
Hány éves a Te "segítőd" ?
Hát ez szép... :( De inkább nem is szólok semmit.., mert lehet megsértődnél.
Az emberek többsége többször volt már részeg? Hány éves is vagy? Szerinted ez természetes dolog?
Milyennek képzeled el a jövődet?
18 évesen kb, elegem lett. dehogyis, tudják hogy nagyszülőknél vagyok, és magasan teszünk egymásra.
Miért léptél le? Bántottak, vagy valami más oka volt? Mikor történt? ...nem akarnak hazavinni?
megszöktél????
Kivel laksz? A barátoddal?
anyámtól "megszöktem" pár éve, és nem tartom vele a kapcsolatot.
Szüleid hol vannak? Milyen a kapcsolatotok?
szerinte nem jó, hogy egyedül csak ő a fontos nekem, azt akarja, hogy szerezzek több barátot, és találkozzak másokkal is. Nem akarja, hogy tőle függjek, ki legyek szolgáltatva, meg ilyenek...
Jó ég!... ilyen márpedig nincs is!