Angyalok, égiek kísérik az életemet (beszélgetés)
Sziasztok 🙂 Van itt valaki? Olyan tèg írtatok ide .
A mai napon ezt a jóskártyát húztam: "Imával ès meditációval a bèke hullámait indítom el a világban."
VERCSIKE!
ERRE GONDOLTAM! REMÉLEM, HOGY TÁNCOLSZ IS!
NAGYON CSINOS VOLTÁL AZ EGYENRUHÁBAN! RENDŐRÖK GYÖNGYE!
ANGYALOK VIGYÁZZANAK RÁD!
Kicsi Vera!
Ide írok Neked, mert ma egy Angyaltól köszönünk el, aki visszatért, oda ahonnan érkezett! Az égiek közé!
Tudom, hogy fent egy Angyallal több lett, de itt lent a Földön sajnos eggyel kevesebb lett! Nem igazság, de nem lehet sajnos megvétózni!
Nagyon hiányzol, nagyon fiatalon mentél el, amit sajnálok! Most biztos nincs több szenvedés és fájdalom!
Nem akarok írni üres közhelyeket, mert Te nem voltál az, aki értékeli ezt! Nagyon sokan szerettek és búcsúztak el Tőleg a facén is! Ez persze nem meglepő!
Az égiek vigyázzanak Rád! Nyugodj békében!
Felteszek Neked egy dalt, olyat, amilyen Te vagy! Csak hallgasd meg! Tudom, hogy tudod, meg tudod tenni!
Kedves Gábor!
Miattad, érted tértem vissza, mert ígéretett tettem, hogy itt az Angyalosban megemlékezem Rólad, és méltó módon köszönök el Tőled!
Távozásod váratlan volt, mert nem volt előzménye! Senki nem értett semmit! Hirtelen mentél el, biztos az égieknek már szükségük volt Rád, a csodás verseidre!
Személyedben egy jó barátot vesztettem el, akit tiszteltem és becsültem, mert volt miért!
Úgy döntöttem, hogy egy általad készített verssel, amit kiválsztottam.. köszönök el Tőled!
Kértem, hogy segíts nekem abban, hogy melyiket válasszam?
Ezt mutattad nekem!
Köszönöm Gábor! Nyugodj békében!
Mennybéli üzenet
Mond miért siratsz még minden éjjelen
Mond miért hullajtasz értem fájó könnyeket
Hisz tudod hogy én már csak a mennyben létezem
Ahová az utam végére boldogan érkeztem
Ne sirj ne gyötörje bánat dobogó szívedet
Hagyd hogy a napfény melege járja át a lelkedet
Hiába fordulsz el a csillagoktol ha siratsz engem
Mert mikor siratsz a gyertyám pislákol idefent nékem
Mond miért siratsz még minden éjjel
Mond miért hagyod szenvedni szép szived
Néked még boldogan kellene élned lent a földön
Nem pedig a gyásztol és a fájdalomtól gyötrödnöd
Most arra kérlek téged itt fentről a mennyből
Élj boldogan és merits eröt a szép jövőből
Adjon erőt a szivednek az a bölcs tudat
Eljő az az idő mikor hozzám vezet fel az utad.
Karai Gábor
Jól látod a dolgokat,kevesek erénye olvasni a sorok között...A reális világkép folyton csiszolandó,de akárkitől nem fogadja el az információt az ember érdekes módon.Az előre látás vagy megérzés csiszolható akár egyszerű módszerekkel is.
Én is sokszor kételkedek,de az első gondolat mindenek felett...
Igen és az ember minőségétől függ, hogy ebből a ( nevezzük információs térnek ) mit fog fel és hogyan veszi az " adást". Ezért is olyan fontos, hogy mire fordítjuk a figyelmünket, mert ahol a figyelmünk ott az energiánk.
Sokan nem hallgatnak a belső hangra, a megérzéseikre,- megjegyzem ez alól sokszor én sem vagyok kivétel-, mert az gyakran nem esik egybe az elme által "logikusnak" vélt dolgokkal, működésekkel.
Pedig számtalanszor bebizonyosodott, ha az ember mer hallgatni a belső hangjára, még ha annak elsőre nincs is semmi realitás alapja, akkor hatalmas dolgokat tud véghez vinni.
Ja és bocs, hogy ilyen sokára reagáltam😁
Talán erre értendő a mondás is, hogy segíts magadon Isten is megsegít, bár itt elsősorban nem az egyházak kreált isteneire gondolok. Nevezhetjük ezt a valamit akár univerzális teremtő energiának is.
Minden először a szellemi térben teremtődik meg, a fizikai sík csak ennek a leképeződése.
A megérzések egyik fele a több jó információ,a másik fele a nyitott kapu esetleg.
Az írók java része is az általa teremtett világban éli élete jelentős részét,ha úgy nézzük az sem normális vagy átlagos életvitel.De említhettem volna a festőket is,ahhoz a képi világhoz és térlátáshoz avatatlan szem nem fér,nézzük csak meg a templomi freskókat.
Tehát van az a hely és idő,ami elérhető és élhető,használható.
Akkor valószínűleg nagyon jók a megérzéseid.
A pici gyerekek még látják is őket, gyakran kommunikálnak is velük. Még sokkal vékonyabb az a réteg, ami elválasztja őket a túlvilágtól, vagy asztrál világtól, ahonnan leszületik egy lélek.
Sokat hallani, hogy a gyereknek "láthatatlan " barátai vannak és ha beszélnek is róla sajnos csak legyintenek a felnőttek, vagy egyszerűen azt mondják, hogy képzelődik, vagy csak fantáziál a gyerek.
Sőt az is előfordul, hogy a kisgyerek visszaemlékezik előző életére és arról kezd el beszélni.
Egyébként a kérdésedre a válaszom igen, előfordul, hogy bár egyedül vagyok mégis mintha lenne ott velem valaki.
A megszületésük pillanatától velük vannak és védemezik őket. A gyerekek pár éves korukig látják is őket! Ki később, ki korábban hagyja abba a látást!
Igen érezni lehet, hogy vigyáznak rátok! Ha valamilyen formában hatékonyabban érzékeled a jelenlétet, pl. segítés formájában, akkor érdemes megköszönni, mert értik és örülnek neki.
Bizony,bizony,és ugye a meglévő,már hiteltelen infója az embernek,ami alapján mérlegel és dönt egy-egy szituációban,kizárva a külső ötleteket,rálátásokat és a régi infó megújítását-cseréjét.
Fakadhat ez abból is,hogy általában a táplálékforrás az információforrás is egyben gyermekkorban,majd csak kiválasztott személyeknek hisz a gyermek-felnőtt,de persze ők sem mindent tudók(lássuk meg a mindentudó,mégis utálnivaló tanárokat jellemük miatt például).
Mikor jöhet el az első pillanat gyermekkorban hogy az angyalok segítsék és védelmezzék kiválasztottjukat?Én sose voltam egyedül,úgy éreztem néha valaki figyel engem.Ti voltatok így?
Nincs ezzel baj, ebben a kérdésben nem vagy egyedül. Nem kell mindent megmagyarázni. Hagyatkozz a megérzéseidre, az jó útmutató és éld az életedet! :)
Igen, sokszor érezzük azt, hogy bizonyos tetteinkkel, vagy tudásunkkal meglapozzuk a következő életünket. Még akkor is, ha ez nem teljesen tudatos.
Ezt én is így gondolom és valahol ez is az élet értelme, hogy tanuljunk, fejlődjünk.
Életünk végén semmi mást nem viszünk magunkkal, csak a megszerzett tudást, a tapasztalatokat.