Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Így tettem én is, vesztettem én is,
De bármi vár, nekem megérte mégis.
Én nem tudom, hogy mi lesz a holnapom,
De büntetésem büszkén vállalom.
Mikor a fenyőfa illata megérinti szívünk,
ezen az estén még az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnék mást, csak boldognak lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni!
Légy boldogabb mint én,
rád ragyogjon fény,
ne is gondolj rám....
Sáros úton egyre lépkedek,
körülöttem boldog emberek.
Elmesélni nékik nem tudom,
milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy, hidd el téged senki sem,
mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
hull az elsárgult levél,
sír a fáradt őszi szél.
Mondd, hogy nem múlt minden el,
mondd, hogy néha könnyezel.
De, ha hosszú éjszakákon
a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis.
Ott valahol messze-messze,
én se hunyom a szemem le
s felzokogok én is.
...nád,szorítsd hozzád
ezt a barnát,
míg a barnát szorongatod,
azt a szőkét elszalasztod
Issza a szemem az út,
Te-te-te, tengerbe fut.
Ül a világ ujjadon,
Tőle volt a fájdalom,
Látnád, hogyan vezekel,
Nevetnél magatokon...
Tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
Sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni,
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak.
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak,
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Látod-e babám,
látod-e babám
amott azt a nagy vizet...
Ma sem hullt több virág a vén akácfákról,
Mégis más a világ...Hiányzik valaki ebből az utcából.
Kis ablakok nyílnak, egymás után sorba,
Muskátli integet át a túlsó sorba.
Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul,
Mégis üres minden...Hiányzik valaki ebből az utcából.
Legszebb szálját hajamba fűztem,
Lássák, van már szerelmem!...
Két kicsi kecske
baktat a hegyre
nagy fenekedve fel!
Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sors űzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.
Addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek….............
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad…......
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az ÉDESANYÁDNAK!
Kell lenni a menyben valahol egy helynek
Hol a fájó szívek gyógyításra lelnek
Szívét nemzetemnek elküldeném oda
Uram, kegyelmeddel, térjen onnan vissza.
Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez
Nemzetemnek szívét ők vigyék el oda
Akik összetörték, azok hozzák vissza
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza
...kirándulunk,
meglásd Rozi,
unatkozni nem fogunk...
De hogyha mégis kérdik, mindent letagadok.
Azt mondom halkan, én is nagyon boldog vagyok.
A szívem titokban majd megszakad,
árván maradtam egy másik miatt.
De most már mindegy, csendben tovább megyek.
Nem érdekelnek már az emberek,
mellettük szép csendben tovább megyek,
hisz úgysem kérdik tőlem, mi fáj nekem.
De hogyha mégis kérdik, mindent letagadok.
Azt mondom halkan, én is nagyon boldog vagyok.
A szívem titokban majd megszakad,
árván maradtam egy hűtlen miatt.
De most már mindegy, csendben tovább megyek.
...méltó búcsúzás,
légy okosabb!
Mi nem sírunk,
ezt nem szabad...
Ne félj, feloldlak szavad alól,
jön majd helyembe más.
Csak szíved ne vidd el,
mert azt akarom,
hogy hozzám még visszatalálj!
Veled is megtörténhet egyszer,
hogy sírsz majd egy régi perc után.
Ne szégyelld, ezt teszi az ember,
ha könnyet ejtesz, vagy álmot kergetsz,
gondolj vissza rám!
Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.
Ha kérdezik azt hazudom, a szívem mindent elfelejtett.
Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.
Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?
Azt felelte az öregfa csalódtál, hisz boldogtalan lettél.
Ezerszer is megbántad, hogy valamikor engem kinevettél.
Könnyes szemmel, üres szívvel élsz egy régi házban.
Mosolyogni próbálsz, de lelkedben mindörökre gyász van!
De bármi vár, nekem megérte mégis.
Én nem tudom, hogy mi lesz a holnapom,
De büntetésem büszkén vállalom.
Engem is megcsalt egy délibáb,
De most mi lesz, hogyan tovább?
Egy visszaútnak mindig lenni kell,
Talán most nem hibázom el.
Nem szabad,
nem szabad,
a papa,mama megtiltotta
nem szabad...
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Kismadár, ó kismadár
Messze száll, vígan dalol.
Kismadár, ó kismadár,
Látlak e még valahol?
Ha a gond meggyötört, vígasztalt,
Vidáman énekelt egy kis dalt,
Megszólalt s én rájöttem,
Hogy minden olyan szép
Még most is hallom vidám énekét
Kismadár, ó kismadár
Messze száll, vígan dalol,
Kismadár, ó kismadár
Látlak-e még valahol?
S jött a nap, amikor búcsúzott,
Szomorún rám nézett, s hallgatott
Tudom jól a hívó szó
Már hozzá el nem ér
S én mégis hívom hátha visszatér
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
...kedves anyám,
csak az a kérésem,csinos ruhát,
selyem ruhát
csináltasson nékem...
Száz tengerár fordul ellenünk,
száz szélvihar küzd velünk.
Nincs élelem,
nő a félelem,
és egyre fogy emberünk...
Jaj de ravasz
dolog ez a tavasz....