Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

My Way 1.

Kategória: Összes cikk » Diéta & fitness » Egyéb diétás témák


Egy-két napja gondolkodom azon, hogy a naplóm mellé össze is kéne foglalnom, honnan is indultam, hol tartok most, hova szeretnék eljutni, és hogy mindennek mi a módja.
Röviden: nagyon mélyről indulok, minél magasabbra szeretnék érni, mindezt tudatosan, általam teljesen új szemszögből nézve szeretném teljesíteni.


My Way 1. Azt gondolom, nagyon sokan átérzik majd a helyzetemet. Már gyerekkorom óta súlyproblémákkal küzdök. Sok oka volt ennek, ebbe most nem is annyira mennék bele, az lehet, hogy egy külön cikket is megérne, okulásként.
Valahol 17 éves korom körül tudatosult bennem először, szeretnék lefogyni. Akkor már 100 kg körül jártam. Mellékszálként megjegyezném, hogy igazából soha senki sem bántott a súlyom miatt, nem voltam tárgya gúnyolódásnak, szemtől szemben legalábbis biztos nem. Akkor már két éve együtt voltam a párommal, ő sem rótta fel nekem soha.
Szóval valahol 2003 környéke óta hadakozok a súlyommal és magammal. Voltak sikeresebb diétás korszakaim, voltak csúfos kudarcok. De a sikerek után is, ha elengedtem magam, visszakerültem a lejtőre, és csak híztam és híztam.
Tavaly januárban leltem rá egy csoportra, akik futottak, és edzésprogramot hirdettek, hogy bármilyen szintről lehet kezdeni, mentort kapunk, és igen, szívesen várják a túlsúlyosakat is. Gondoltam, na ez nekem való, majd jól lefogyok. Ezen futós csoporton keresztül mutattak utat egy másik csoporthoz, ahol egy dietetikus segít az étkezésben a helyes irány megtalálásához. Olvastam sokat ételekről, futottam is bőszen, de valahogy nem jött az ihlet. Aztán jött a felismerés tavaly év vége felé, bizony a fejemben van a probléma. Túlevéses zavarral küzdök. Sokat olvastam a témában, és tudtam, hogy szükségem lenne terápiára, de aztán az idő hiányában elmaradt.
Idén augusztusban azonban sok minden megváltozott. Gondoltam, adok magamnak még egy esélyt. Rengeteget néztem recepteket, olvastam cikkeket ebben a bizonyos csoportban, és úgy vágtam bele, hogy lesz ami lesz. A legtöbbször ott bukott a dolog, hogy egyrészt valami csoda diétában bíztam, másrészt türelmetlen voltam, harmadrészt pedig, ha picit csaltam is, onnantól vége volt, csak faltam és faltam és faltam. Az alap felvetésem az volt, hogy ha csalok is, nem dől össze a világ. Ezt nagyon erősen mantráztam.
Megismerkedtem új alapanyagokkal, teljesen átszabtam az addigi főzési szokásaimat. Eleinte nagyon nehéz volt. Megtanulni, hogy bizony az ételek cimkéit el kell olvasni. A szokásos napi bevásárlásaim 15 percről közel egy órásra nőttek. Szép lassan megtanultam, mi jó, és ezekből kreálok újabb és újabb ételeket. És persze minden receptért hálás vagyok, ami onnan jön.
Nagy ellenségem a cukor. Szerintem az elmúlt 25 évben nem igen volt olyan nap, hogy ne toltam volna be valami szép adag édességet. Augusztus 16 óta azonban semmit. Kizárólag amit magam sütök.
Megvilágosodtam. Nincsenek csodák, nincsenek csodadiéták. Ez bizony nem létezik. Ha fogy is tőle szépen az ember, azt bizony később visszafizeti. Rengeteget tanultam az utóbbi 2,5 hónapban. Az utam elején vagyok még, de tudom, hogy napról napra okosabb, elszántabb, és nem utolsó sorban egészségesebb és tudatosabb lettem.
Tudom, ezt előttem millióan leírták már. Én is mindig csak bólogattam, hogy persze, életmódváltás. Aha, egyél sok zabot, hogyne, én tuti nem fogok. És mégis. Muszáj nyitottnak lenni, muszáj tudatosan csinálni, muszáj új életet kezdeni, ha valóban egy új életet szeretnénk. Márpedig én azt szeretnék. Kiszabadulni abból a testből, és állapotból, amiben sok-sok évig éltem.
Ha csak a számokat nézzük, akkor 121,8 kg-ról 103,3-ra sikerült eddig eljutnom. A fogyás elején vett farmeremből tegnap 2 mérettel kisebb kellett. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy minden nap küzdök magammal, a démonjaimmal, és nyerek.
És még valami, már futok. Sokkal könnyedebben, gyorsabban, mint eddig valaha is gondoltam volna. Vannak bizony céljaim ezzel is, de arról majd később.
Úgy terveztem, több részben fogom leírni, hol is tartok, hogy is értem el oda, ahova.
Úgyhogy tervek szerint folytatása következik. :)



A cikket írta: kacsa118, 2017-11-02 09:08





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: 10 tanács az éttermi vacsorákhoz (angolul)



Ha ez tetszett, olvasd el a következő, kacsa118 által felvitt cikket is: Kicsicsoda (Vajúdás és szülés, Szüléstörténetek)