Hogy is vagyunk a témával?

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a kb. 16-17 éve minden szezonban ránk törő tikkasztó, embert-állatot próbáló nyarak is annak a globális felmelegedésnek a számlájára írhatók, amelyet néhány szakértő (egyet közülük személyesen is volt szerencsém ismerni) elbagatellizál, azt állítva: nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani egyes szélsőségeknek.

(Kíváncsi lennék arra, hogy pl. 100-200 évvel ezelőtt egy éven belül hány települést vert úgy rommá kicsiny hazánkban a nyári jégverés, mint amennyit pl. az elmúlt egy évben.)

A Globális Ökolábnyom Hálózat a bankszámla-kivonatokhoz hasonlóan a bevételeket és a kiadásokat követi nyomon évről évre, és ez alapján számítja ki az ökológiai túlfogyasztás napját.

Ez minden évben az a nap, amikortól deficitessé válik az emberiség gazdálkodása a természeti erőforrásokkal. Ami ez után a nap után elfogy, azt a természet már nem képes a saját megújulóképessége alapján újból előállítani. Ettől a naptól kezdve a hiány pótlásához már a következő évi erőforrásait fogyasztja az emberiség - ezt már unokáink hitelezik, minden bizonnyal akaratuk ellenére.

2016-ban az emberiség alig több mint 7 hónap alatt, augusztus 13-ára elhasználta a Föld egész éves erőforrás mennyiségét a Global Footprint Network jelentése szerint.

Az elmúlt 15 évben a túlfogyasztás világnapja 2 hónappal került előrébb, vagyis mintegy két hónapot rövidült az az idő, ami alatt az emberiség feléli a Föld egy évre szánt, megújulni képes erőforrásait.

S a bolygó kizsigerelése folytatódik. Magyarország is pazarol: ha rajtunk múlna, már május 8-án átlépnénk a fenntarthatóság küszöbét.

A nehézfémek (pl. higany, plutónium) újratermelődésének az emberiség nagyon sok generációjának élete alatt nincs esélye. Amennyi most a Földön van, azt kellene beosztani, mert ha mindet felhasználjuk, nem lesz mihez nyúlni. (Gondolom, nem csupán a mérgező volta, hanem a fém vészes fogyása miatt is cserélték le pl. a higanyos lázmérőket.)

A globális felmelegedés jórészt a környezetszennyezésből, az emberi túlfogyasztásból, s abból fakad, hogy a lehetőségekhez mérten nagyon alacsony az alternatív erőforrások (szél-, nap-, vízenergia) használata. Ez utóbbi azon döntéshozók felelőssége, akik sajnos megkérdőjelezhető "magasabb szempontok" szerint mérlegelnek. Pedig évek óta létezik pl. a függőleges tengelyű szélerőmű, ami magyar világszabadalom.

"A túlfogyasztást előidéző faktorok közül a szén-dioxid kibocsátás mértéke növekszik a leggyorsabban. Mára a szénlábnyom 60%-át teszi ki az emberiség természettel szemben támasztott igényeinek, más néven az ökológiai lábnyomnak."

Addig, amíg nincs beleszólásunk a döntéshozók munkájába, csak a magunk felelősségteljes magatartására támaszkodhatunk, ami adott esetben strapás, de hosszú távon megtérül unokáink, dédunokáink számára.

Aki nem hiszi el, hogy igen nagy a baj, ami ellen tenni kellene nem holnap, hanem tegnapelőtt, az valószínűleg olyan luxusban él (vagy nagy szerencséje van), hogy nem kell hadakoznia pl. poloska, harlekinkatica, kullancs, egyéb rovarinvázióval, ami szintén a globális felmelegedés "hozománya".

Úgy vélem, ez a téma olyan csont, amin már alig van hús, de nem ártana nagyon alaposan tovább rágni.

Akarsz tenni, tudsz tenni, teszel Földanyácska, s ezzel az magunk, utódaink védelme érdekében?

(Forrás: WWF)