Esély az életre

Történetünk nem egyszerű, és nem is rövid...

Azért írom le, hogy biztatás legyen azoknak az anyukáknak, akik hasonló nehézségekkel indulnak a babájukkal.

Minden cikkben agyonhangsúlyozzák a születés utáni első órák együttlétének fontosságát.

Valóban fontos, de akkor sincs lehetetlen, ha nem tudunk azonnal szoptatni vagy a babával lenni.

Terhességem 32. hetében az ultrahangon derült ki, hogy a baba pocijánál "valami fekete folt" van, de semmi pontosat nem tudtak mondani. A 35. heti kontrollon a folt kilenc cm-re nőtt, így közölték, hogy másnap reggel császár. Az ultrahang után elrohantunk 4D-re is, ahol a babát sok felsorolt szörnyűséggel (aminek a fele nem volt igaz!) életképtelennek titulálták.

Másnap reggel 8-kor irány a Baross utca, és 11-kor megszületett Olivér, a 9/10-es APGAR távolról sem mutatta a beígért életképtelenséget! A 48 cm és 2700 gramm pedig nem is volt rossz a 35. héthez képest.

Épp csak odamutatták nekem, majd a Cherny Mentőszolgálat autója elrohant vele és apukájával CT-re a Heim Pál kórházba, majd tovább a Bókay kórházba.

Én egyedül maradtam egy polaroid képpel és a gondolataimmal. Nem tudtam mit tenni, imádkoztam és Isten kezére bíztam Olivért.

Kiderült, hogy a baba pocakjában nagy daganat van, ami a vesét is nyomja, de mivel az értékei jók voltak, senki nem merte megoperálni, megvárták az éppen szabadságon lévő sebész professzor visszatértét. Addig az intenzíven volt, inkubátorban, néha lélegeztetve.

Én négy nap után mentem utána, de csak 10-15 percig állhattam mellette az intenzív boxban. A tejem szerencsére csak az ötödik napon indult meg, így a kórházból hazaérve otthon kezdtem el háromóránként fejni és dönteni magamba a Laktoherb teát. A baba nem ehetett, infúzióval táplálták, itt branül, ott szonda, amott szívmonitor, meg sem foghattam. Hat napos korában megműtötte Verebély professzor, és egy 4x7x13 cm-es daganatot operált ki a pocakjából, talán egy korábbi ikertestvér volt. Egy hetes korában kaphatott először lefejt anyatejecskét, két ml-t.

11 napos volt, amikor először a kezembe vehettem. Szép lassan nőtt a megevett mennyiség, két hét után kikerültünk az intenzívről, akkor már éjjel-nappal vele lehettem, elkezdtünk megtanulni szopizni. Egy hét telt el, mire mérhető mennyiséget evett, mellette cumisüvegből kapta a szorgosan lefejt tejecskét.

Villámgyors gyógyulásunk csodájára jártak, és a nagy műtét után 20 nappal már jöhettünk is haza.

Az étel nagy részét még most is lefejt tejecske jelentette cumisüvegből, de minden alkalommal szopiztunk is. A felesleges tejecske egy része fagyasztóba került a későbbi főzelékekbe, másik fele a tejtestvérhez vándorolt.

Aztán amikor Olivér öt kiló lett, azt mondtuk neki: te kis dundi, mostantól nincs üveges, könnyű tejecske! Tessék érte megdolgozni! Két-három nyűgös, ordítós és küzdős nap után elfogadta, hogy a tejecske kizárólag ciciből érkezik, s ez fél éves koráig kizárólagos hami volt, majd még 2,5 éves koráig naponta többször élt vele.

Isten csodájának tartom Olivér életét, hiszen a nagy daganat elnyomta a szerveket a helyükről, azt sem tudták, a műtét után mi fog benne működni.

Hála Istennek, minden működött, és jelenleg már csak a szobatisztaság megtanulása megy picit lassabban és a hólyag működése nem tökéletes, de a beígért katéterezést elkerülhettük.

Olivér 3,5 éves kora óta óvodába jár, tornázik, úszni jár, életvidám kisfiú.

Nehéz életkezdése volt, de ez nem megtörte, hanem erősebbé tette.

Remélem, ez a cikk biztatást, és erőt ad azoknak, akik szintén nem rózsaszín felhőcskében kezdik az életüket.